pacsirta (lat. Alaudida): a verébszerűek rendjén belül az éneklők csoportjába tartozó madárcsalád. - A kk. Mária-képeken a megváltott emberi lelket jelentheti. - A m. nép →eredetmagyarázata szerint az üldözött Krisztust elbujtatta, jutalmul szépen énekel és magasra száll. **

MNL III:334. - KML 1986:211. (s.v. madarak)

pacsirta: a verébalakúak (Passeriformes) rendjen belül a ~félék (Alaudidae) külön családot alkotnak. Mo-on hat fajuk fordul elő, közülük négy fészkel. – A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a nyílt területek, rétek, legelők, parlagok gyakori fészkelője, bár állománya az utóbbi években megfogyott. Tavasszal korán érkezik, a néphit szerint Zsuzsanna napján, február 19-én kezdenek énekelni. A mezei pacsirta költőket ihletett meg (pl. Petőfi: Pacsirtaszót hallok megint). A párok évente kétszer költenek, 4–5 tojásukat a talajba kapart, füvel belelt kis mélyedésbe rejtik. A kikelt fiókák már 9–10 naposan elhagyják a fészket, a fű között bujkálnak, de csak 18–20 naposan kezdenek repülni. A mezei pacsirta rovarokkal táplálkozik, ősszel gyommagvakat is fogyaszt. Szeptember közepétől kis, laza csapatokba verődnek és október-novemberben indulnak Dél- Eu. felé. A hazai állomány kb. 800.000 párból áll. – A búbospacsirta (Galerida cristata) állandó madár, a párok egész évben a költőhely környékén maradnak. Kedvelik az utak, hodályok, állattartó telepek környékét, de megjelennek a településeken is, ahol sportpályákon, füves részeken, tereken tanyáznak. Télen gyakran az istallók, ólak, trágyadombok közelében keresgélnek. Hazánkban kb. 280.000 pár él. – Fészkel az erdei pacsirta (Lullula arborea), nagyon kis számban a sziki pacsirta (Calandrella brachydactyla), kis számú téli vendég a havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris) és ritka kóborló a kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra), amely mindössze néhány példányban került elő hazánkban. Mind a hat faj védett. – Lásd MKL X:417. S.E.