🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Sz > szobor
következő 🡲

szobor (lat. statua, sculptile): személyek, élőlények, tárgyak háromdimenziós ábrázolása. - 1. Különösen Görögo-ban, Kis-Ázsiában és az itáliai gör. városokban díszítették velük a nyilvános helyeket és magánházakat is. Korintus elfoglalása után Róma nyilvános helyeit, majd a magánházakat is kezdték a Görögo-ból stb. hozott ~okkal díszíteni. A császárkorban különösen a cs-ok ~ainak felállítása volt divatban mind Rómában, mind a prov-kban, s mivel mindig az uralkodó cs-t akarták képe felállításával megtisztelni, olyan ~okat is készítettek, hogy a ráillesztett fejet tetszés szerint lehetett félretenni és az új cs. fejével pótolni. A ~ok eleinte rendesen meztelenül ábrázolták az istent, héroszt v. embert, később felöltöztetve ábrázolták az alakokat. A természetes nagyságnál nagyobb ~ot colosseának, a természetes nagyságút iconicának nevezték, a kis ~okat pedig signumnak. - 2. istenségek ábrázolása: →bálvány. Az ósz-i →képtilalom elsősorban a ~ra vonatkozott (Kiv 20,4; MTörv 5,8; Lev 26,1). →bálványimádás **

Pecz II/2:837. - Kirschbaum IV:209.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.