🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > S > sün
következő 🡲

sün, sündisznó, süldisznó (lat. Erinaceus europaeus): a rovarevők rendjének egyik családjába tartozó, kisméretű, tüskés hátú emlősállat. - Physiologus szerint a ~ leszemezi a szőlőfürtöt, hogy kicsinyei megehessék. A szőlősgazdának tehát óvnia kell tőle a szőlejét. Így kell virrasztania az embernek az ördög miatt, aki a lélek szőlőskertje körül ólálkodik. Mint a →kígyó ellensége a jó győzelmét testesíti meg, intve a híveket, ne engedjék elrabolni hitük gyümölcseit. - Mint kígyóvadász az ördög, a kígyó legyőzésére utal. Ezért kk. képeken Mária és Jézus attrib-aként találkozhatunk vele. →hermelin **

Sachs 1980:286. - KML 1986:281. - Physiologus 1986:32. (14.)

Lipffert 1976:35.


sün: a Mo-on élő keleti sün (Erinaceus roumenicus) széltében elterjedt, megtelepedett a parkokban, városi kertekben is. Szürkületkor indul táplálkozni, rovarokat, férgeket, csigákat, apró gerinceseket eszik. Veszély eseten összegömbölyödik és hegyes tüskéit mereszti támadója felé. A nőstény évi két alkalommal egyszerre 4–5 kölyköt ellik, melyek tüskékkel születnek, 4 hétig szopnak, önállósodásukig anyjukkal jámak. A párosodási időt kivéve a sünök magányosan járnak. Ősszel bokrok alá, rőzserakás mélyére, gyökerek közé hordott száraz levelek között pihenni térnek, téli álmot alusznak. Testhőmérsékletük ilyenkor 6 C fokra csökken. Tavasszal akkor ébrednek, amikor a levegő hőmérséklete 15 C fokra emelkedik. Védett. – Lásd MKL XII:408. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.