Teodósziosz, Szt (Mogarisszosz, Kappadókia, 423 k.-Jeruzsálem mellett, 529. jan. 11.): szerzetes. - Életrajzát tanítványától, Teodorosz petrai pp-től, valamint szküthopoliszi Kürillosztól ismerjük. Fiatalon egyh. szolgálatba lépett a közeli Komanában. Mint lektor és zsoltárénekes megismerte és megszerette a Szentírást és a zsoltárokat, s már korán izzó vágyat érzett a teljesen Istennek szentelt élet iránt. Szentföldi zarándoklatra indult, Antiochiában meglátogatta Oszlopos Szt Simeont, aki felvázolta előtte későbbi életét és kolostoralapítását. ~ Szt Juvenálisz jeruzsálemi ppsége (422-458) alatt érkezett Jeruzsálembe, ahol szt szerz-ektől tanulta a bölcsességet, majd visszavonult egy Jeruzsálem környéki barlangba, mely a legenda szerint egykor a napkeleti bölcseknek szolgált éjszakai menedékül. Böjttel, virrasztással és szakadatlan imádsággal harcolt a belső tisztaságért és szabadságáért, mely a szemlélődéshez vezet. Egyre sugárzóbb istenismerete és -szeretete mind több társat vonzott. ~ feladta magányát, s 460 k. megalapította a legnagyobb és legvirágzóbb szentföldi ktoregyüttest, melyben a közösség celláin kívül voltak műhelyek, vendégház idegen szerz-eknek, 3 betegház, néhány otthon öreg szerz-eknek, valamint több tp. is. ~ szigorú aszkézise mellett különleges szeretettel törődött minden szükséget szenvedővel és ápolta a szt liturgiát. Kolostorában a különféle népcsoportok saját nyelvükön zsolozsmáztak és hallgatták a szentmisét, a gör. nyelvű szentmisére összejött az egész közösség a főtp-ban. 493: a Szentföld összes kolostorának (koinobiumának) archimandritájává nevezték ki. Szt Szabbásszal, a remetekolostorok archimandritájával együtt szenvedélyesen védelmezte a kalkedoni zsin. határozatait. - 105 é. korában halt meg ktorában. Abban a barlangban temették el, amelyben fiatal remeteként élt. Szentségét halála után is sok csoda tanúsította. Ü: jan. 11. - A mezei munkások és a pályaválasztó fiatalok védőszentje. **

BS XII:290. - SzÉ 1988:34.