Ullmann Péter Ágoston OPraem (Bp., 1940. márc. 17. – ): kormányzó perjel. – Bp.-Kőbánya. I. (Szt) László Gimn-ban 1958: éretts., IX: az esztergomi főegyhm. kispapjaként a KPI növ-e. 1959 tavaszán hetvened-magával kizárták. Illegális teol. tanulmányok és vizsgák mellett kántori állásban volt. 1960: visszavették az esztergomi szem-ba, de 3 hónap mulva a BM. utasításra ismét többedmagával elbocsátották. – 1961: titokban belépett a r-be a gödöllői premontrei perjelség tagjaként. 1968. húsvétkor tett örökfogadalmat. Kántori, majd műtőssegéd szakképesítést szerzett, és magánúton folytatta teol. tanulmányait egy jezsuita atya és rendtársai vezetésével. Először kántorként, majd minden egyházi állástól eltiltva kórházban és egyéb munkahelyeken dolgozott. 1962 és 1965: két egyházellenes perben terhelt, de nem ítélték el. – 1965: orvostanhallgató Pécsett, de államellenes szervezkedő magatartás koholt indokával 1967: az ország minden egyeteméről kizárták, fizikai munkás lett. – 1972: hamvazószerdán Krakkóban titokban pappá szentelték, római engedéllyel az egykori zsámbéki prépostság rendi titulusára. – 1974: az MTA Zenetudományi Intézet munkatársa. 1978: főiskolai könyvtáros szakképesítést szerzett, zenei könyvtáros, majd a népzenei archívum munkatársa. 1980–90: az OMCE Kántorképző Tanfolyamának gregorián tanára. – 1990: a zsámbéki premontrei pléb. plnosa, a visszaállított Gödöllői Premontrei Perjelség alperjele és a m. premontrei nővérek magisztere. 1997: gödöllői kormányzó perjellé választották, 2003: újra megválasztották. 1998: az újonnan alapított gödöllői premontrei pléb. plnosa. 2006: a premontrei generális apát vikáriusa a Magyar Cirkáriában. 2007. XI. 20: Fraknói díjat kapott. – Írásai: Zenetud. Dolgozatok 1980:131. (A harangozás hagyományai egy erdélyi faluban); 1981:273. (A zsámbéki németség népdalai); 1986:149. (A zsámbéki németek egyh. énekei. – Előtanulmányok a Magyarság Néprajzához. 10. köt. 1982:153. (Halottvirrasztás egy mai erdélyi faluban) – Magyar Zene 1982: 168. (Kéziratosság a 20. sz-ban) – Beiträge zur Volkskunde der Ungardeutschen 4. Bp. 1982:130. (Der Volksliedbestand einer ungardeutschen Bäuerin aus Schambeck/Zsámbék.)  – Studia Musicologica 1985:185. (Bericht über die vergleichende Repertoire-Analyse der Breviere aus Ungarn); 1988:447. (Inhalt und Redaktionsweisen im Adventsteil der Graner Offiziumsquellen). – „Mert ezt Isten hagyta…” Bálint Sándor Emlékkönyv. Bp., 1986:481. (Halottvirrasztás egy mai erdélyi faluban) – Cantus Planus. Bp, 1990:21. (Die Offiziumstrukturen in der Fastenzeit und die Bestimmung von Diözesanriten).  – Magyar Egyházzene 1994:240 (A gregorián, a népének és a műzene a liturgia egységében); 2000:382 (Zsoltárok a kat. lit-ban); 2005:55 (Az Éneklő Egyház teol., lit. és pasztorális üzenete). – A Gödöllői Premontrei Öregdiákok Emlékkönyve. Bp. 1998:6. (Szent Norbert rendjének magyarországi története) – Socia exsultatione. Bp. 2003:327. (Rajeczky Benjamin, az ember).  – Memoriae tradere. Bp. 2006:593 („Gloria, laus et honor tibi sit...”) s.k.