valdiak, valdensek, lyoni szegények: 12. századi, francia eretnekség. A →huszitizmus és a →reformáció előzménye. – →Valdes, Pierre alapította. Tagadták a fölszentelt papságot, és a keresztség és az úrvacsora kivételével a szentségeket. Azt tanították, hogy rátermett világiaknak is joguk és kötelességük Isten igéjét hirdetni, mivel a papság méltatlan lett az Isten és az emberek közötti közvetítésre, a Szentírás alapján nélkülük is elérhető az üdvösség. Szőrcsuhában és facipőben jártak. A hit egyetlen forrásának a Szentírást tekintették. Vitatták a p. és az egyh. →hierarchia, a →kulcsok hatalmát, a sztségek üdvözítő hatását a kiszolgáltatók erkölcsi érdemeitől tették függővé. Tagadták a →tisztítótüzet, elvetették a sztekhez való könyörgést, halálos bűnnek tartották az eskütételt, a halálbüntetést és a vérontást. A szegénység az üdvözülés előföltétele. – A Lyon környékéről elűzött ~ a Graji és Cotti Alpok völgyeiben telepedtek meg, sok helyen titkos közösségeket alapítottak, kettős életet éltek: látszatra elfogadták a róm. Egyh. sztségeit, betartották előírásait, ám saját vallásukat titkos összejöveteleiken gyakorolták, amiért a „barlanglakó” gúnynevet kapták. Különböző csoportokra oszlottak, ezeknek részben hitvallásuk is különbözött. – A ~kal egyidejűleg v. azok kirajzásaként Lombardiában is létrejöttek hasonló csoportosulások, a „Lombardia szegényei”, akiket szakállviseletükről barbóknak gúnyoltak. – Tanításukat 1179: a III. →lateráni zsinat elítélte. Kisebb csoportjaik a fr. és svájci Alpok völgyeiben a 20. sz. végén is léteznek. 88

KL IV:435. – Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak. Bp., 1963. – Földes Éva: Népokt., népnevelési törekvések a korai antifeudális népi forr. mozg-akban. Uo., 1964. – Világosság 1965:169. (Kulcsár Zsuzsanna: Vallásos álmok egy igazságosabb világról) – Palacký 1984:16.