önmegvalósítás: tág értelemben egy →létező lehetőségeinek aktualizálása. - Személy esetében a tökéletességre hivatott erkölcsi élet megvalósítása (→lehetőség, →ténylegesség). A felvilágosodás után, egyre inkább szekularizált értelemben, a vallási függéseket elszakító, önmagát a Teremtőtől, annak törvényeitől szabadon és autonóm módon kifejező ember programja lett. A 20. sz. második felében rendkívüli népszerű lelkiségi jelszó volt. Helyes értelemben az ~ az Istentől kapott meghívás és küldetés valóra váltása a helyes →önszeretetben. **

Schütz 1993:293.