Abaelard, Abaelardus, Abailardus, Abelard Peter, OSB (Palais, Nantes mellett, 1079-Châlon-sur-Saone, Burgundia, 1142/44): filozófus, himnuszköltő. - Lovagi családból származott, Compięgne-i Roscellin tanítványa, akitől átvette a kritikai nominalista irányzatot. Korábbi tanárával, Champeaux-i Vilmossal történt összetűzése után elhagyta Párizst, és isk-t nyitott Melunben, majd Corbeilben, 1108: a Párizs melletti Szt Genovéva-hegyen. A teol-t Laoni Anzelmnél hallgatta, majd Párizsban dialektikát és teol-t tanított. A párizsi Fulbert knk. unokahúgához, Héloise-hoz fűződő szerelme házassággal végződött, de Héloise hamarosan apáca lett Argenteuilben, ~ pedig felvételét kérte a párizsi St. Denis bencés apátságba. 1121: a Soissons-i zsin. elítélte De unitate et trinitate divina c. művét. Ezután tanítványokat gyűjtött maga köré, akik Nogent mellett fölépítették a Le Paraclet-tp-ot és -apátságot. 1126-27: a bretagne-i St. Gildas-ktor apátja lett. 1133: állítólag a szerzetesek lázadása miatt menekülnie kellett. 1136: ismét a dialektika tanára Párizsban, ahol teol. tévedései miatt St. Thierry Vilmos és Clairvaux-i Szt Bernát lépett föl ellene. 1141: a Sens-i zsinaton elítélték, ekkor Petrus Venerabilis fölvette a clunyi ktor szerzetesei közé. A St. Marcel-priorátusban halt meg. A Le Paraclet tp-ában kapott nyugvóhelyet, ahová 1146: Héloise-t. is temették. A fr. forr. idején feldúlták a tp-ot, utána a párizsi Pére La Chaise temetőbe vitték maradványaikat. - ~ fil. jelentősége, hogy az univerzáliák kérdésében előkészítette a megismerés problémájának kritikai tárgyalását, egyidejűleg határozottan előmozdította a nyelv-filozófia logikai problémáinak megoldását. A kétségtelenül nagy szellemi erejű, s a dialektikában igen jártas ~ nem tudta betartani a helyes mértéket, ennek következménye számos teol. tévedése van. Sem a dialektikát, sem a disputációt, sőt a sic-et-non-módszert sem ő vezette be a teol-ba. Mindez már korábban megvolt (nem utolsó sorban Laoni Anzelm is alkalmazta ezeket). A hatás, melyet minden föllépésekor keltett, az éppen elmondottak túlhangsúlyozásában keresendő. Vsz. ez volt az oka annak is, hogy korának jelentős teológusai több nézetét a lényeges kérdésekben elutasították. ~ szerette kiélezve előadni kétségtelenül egyéni tanításait is. Alaptalanul vádolják a legújabb időkig is azzal, hogy valamiféle →adopcianizmust képviselt. Szentenciái, melyeket sohasem adott ki, nem maradtak fönn az utókor számára. Művének tartalmára következtethetünk az isk-jához tartozó szentenciás művekből. Ezek: a Sententiae Hermanni (korábban Epitoménak nevezték), Szt Flórián szentenciái, az Omnebene szentenciák, a Párizsi szentenciák. Isk-jának műveihez tartozott Rolandus Bandinelli (a későbbi III. Sándor p.) Summája és az Isagogia in theologiam c. mű. Vsz. csak töredékeiben fennmaradt Szt Pál-kommentárja (Római levél) a forrása a Commentarius Cantabrigiensisnek. Himnuszai közül az →Adorna Sion thalamumot ma is imádkozzuk. Megtisztelő címe: Doctor scholasticus. B.P.

Kecskés 1943:227. - VIL I:4. (†Cluny, 1142. ápr. 21.)