🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > C > confarreatio
következő 🡲

confarreatio (a lat. farreum libum, 'áldozati kalács' szóból): az ókori rómaiaknál ünnepélyes házasságkötés. - A jegyespár, miután egy juhot áldozott, a flamen Dialis, egy segédkező és 10 tanú jelenlétében felajánlott egy áldozati kalácsot, egy részét feláldozta, másik részét együtt megették. Ezután az új asszony mint materfamilias a férjével disznót áldozott. Az asszony vagyonostól a férj hatalmába került. A függetlenségre törekvő nők miatt Tiberius idejében (Kr. u. 1. sz. 1. fele) egyre ritkább lett. Vesta-szűz és flamen Dialis csak ~val kötött házasságból származhatott, ez utóbbi csak ilyen házasságot köthetett. **

Pecz I/2:458.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.