evidencia (lat.): beláthatóság. - A lat. evidentia szót Cicero honosította meg a gör. enargeia fordításaként mint a lat. perspicuitas szinonimáját. A Ny-i fil-ban kettős értelemben használt fogalom: szubjektív  értelemben a megismerő alany élménye, amikor az értelem az ismerettárgyat közvetlen →bizonyossággal ragadja meg;  objektív a megismerés tárgyának közvetlen megragadható volta.  →kétség, →paradox.   Cs. I.

LThK  IV:874. - HWPh  II:829.