év (lat. annus, gör. eniaktosz, héb. sana): időtartam, mely alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot. - Csillagászatilag többféle ~ van, legfontosabb a →trópikus napév, amely 2 egymást követő tavaszi napéjegyenlőség között eltelt idő. Jelenlegi naptárunk is ezen alapszik. - A Nemzetk. Csillagászati Unió (IAU) 1955: Dublinban tartott IX. Kongressz-án az 1900. trópikus ~ hosszát 365 nap 5 óra 48 perc és 45,974 mp értékben határozták meg. - A →kortanban azt a naptári ~et, amely csak a Nap látszólagos égi pályájára van tekintettel, napévnek, amelyik csak a holdfázisokra, holdévnek, amelyik mindkettőre tekintettel van, luniszoláris ~nek nevezik. - A naptári ~nek a trópikus ~ hosszával való egyeztetése szökőnapok beiktatásával (intercalatio) történik. Azt az ~et, amelyikben nincs betoldás, közönséges ~nek, amelyikben van, szökő~nek nevezik. - 1. Egyiptomban az eredetileg mezőgazd. jellegű naptárban a Nílus 2 egymást követő áradása közötti idő határozta meg az ~ hosszát. Az áradás kezdete csekély időbeli ingadozással nagyjából megegyezik a Sziriusz (Szóthisz v. Kutya csillag) héliakus keltével, ami Alsó-Egyiptomban a mi naptárunk szerinti júl. 19: röviddel napkelte előtt volt látható a K-i égbolton. Két héliakus feltűnés között pontosan 365 nap telik el, vagyis a trópikus ~ hosszánál közel 1/4 nappal rövidebb idő. E durva közelítési hiba miatt mozgott az egyiptomi ~. Minthogy kiegyenlítést (intercalatio) nem alkalmaztak, 4 ~enként 1 nappal előbbre csúszott az ~ kezdetét jelző csillagászati jelenség, és az eredeti ~kezdettel való egybeesés csak 1460 ~ (egy Szóthisz-periódus) eltelte után következett be ismét. Az egyiptomi mozgó ~ 3 évszakból (áradás, vetés, termésbetakarítás), ezek mindegyike 4, 30 napos hónapból állott. A fennmaradó 5 napot (az ún. epagomenákat, amik egy etiológiai mítosz szerint egyiptomi istenségek születésnapjai) az ~ végéhez csatolták. - A polgári ~et a csillagászati ~vel egy 4 ~enként beiktatandó szökőnappal próbálta Kr. e. 237: összhangba hozni III. Ptolemaiosz Euergetész (canopusi dekrétum), de a 3. évezred óta változatlan naptár megreformálásának kísérlete a papság ellenállása miatt meghiúsult. A Iulius Caesar szerinti reform szerint javított ~et Kr. e. 26: Augustus cs. vezette be Egyiptomba, jóllehet a mozgó ~et továbbra is használták. Ekkor állapították meg, hogy az ~kezdő Thot hónap első napja mindig aug. 29/30-ra essen. Az ünnepi naptár valószínűleg - a predinasztikus kor óta használatos - hold~ekhez igazodott. - 2. Mezopotámiában a →sumérok a Kr. e. 4. évezred óta ismerték a luniszoláris ~et, amit 12, egyenként 30 napos hónapra osztottak. A holdhónapoknak a nap~vel való egyeztetését - egy máig sem kellően ismert - korrekcióval oldották meg. A babiloni 354 napos hold~ 12, váltakozva 29 ill. 30 napos hónapot tartalmazott. A trópikus ~ hosszával szemben fönnálló különbség kiegyenlítésére - minden 2. v. 3. ~ben - egy szökőhónapot iktattak be. Kb. a Kr. e. 3. évezred 2. felétől a betoldásra akkor került sor, amikor az időeltolódás már szembeötlő volt. A Kr. e. 534: megszűnt alkalmi intercalatiókat mat. ismeretekkel megalapozott ciklikus betoldás váltotta fel. A 19 ~es ciklus használata a perzsa korban, Kr. e. 384-től honosodott meg. E rendszer a ciklus 19 ~e alatt 7 szökőhónapot iktatott be. A babiloni ~ tavasszal, Niszanu hónapban (márc-ápr.) kezdődött. Tasritu hónap nevének jelentése ('kezdet') azonban arra enged következtetni, hogy a korai időkben ősszel kezdték az ~et. - 3. A zsidóknál az ~ ősi semita formája föltehetőleg 7 - egyenként 50 napos - földművelési időszakból állt, amihez még 14-16 napot csatoltak. Vsz. ennek nyomait őrzi az ÓSz-ben a Lev 23,15 és a MTörv 16,9. A zsidók hold~e tizenkettő 29 és 30 napos holdhónapot tartalmazott (vö. 1Kir 4,7; 1Krón 27,15; Jer 52,31; Ez 32,1). A nap~ hosszával szemben fönnálló túl nagy eltérés kiegyenlítése végett 8 ~enként 3 (19 ~enként 7) pót (szökő)hónapot (2. Adaru-t) iktattak be; ennek eredménye a luniszoláris ~. A megfigyelésekre támaszkodó betoldásokat az úsz-i korban a →főtanács határozta meg, annak figyelembevételével, hogy a →pászka ünnepe ne kerüljön a tavaszi napéjegyenlőség utáni időre. Kr. u. 66-70: a →zsidó háború, majd 132-135: a →Bar Kohba-fölkelés szétzilálta a naptári rendszert. Ált. érvényű rendezését a Kr. u. 4. sz: hajtották végre II. Hillel rabbi alatt. E század derekától jött használatba a 19 ~es, ún. Meton-ciklus, amelyben meghatározott sorrendben 12 közönséges és 7 szökő~ váltotta egymást. - Az öt különböző betoldási szabály (dechijot) figyelembevételének következtében e rendkívül komplikált naptárban 6 féle ~hossz lehetséges: a közönséges ~ek 353, 354 v. 355, a szökő~ek 383, 384 v. 385 napot tartalmaznak. A kultikus ~ eredetileg ősszel kezdődött Tisri havában (Kiv 23,16; 34,22). A kánaánita és az ÉNy-i semita népek körében volt elterjedt ez az ~kezdet, s vsz. tőlük vették át a zsidók a bírák korában. A késői kir-korban (II. Jeroboám óta?) - hasonlóan a babiloni gyakorlathoz - Niszan 1. (márc/ápr.) lett a kultikus és a polg. ~ kezdete (vö. Jer 36,22; Ez 45,18), míg a fogság után áttértek a polg. ~ őszi kezdetéhez. - A kumráni →esszénusok kultikus naptára a nap~. A 364 napos, 52 hétből álló ~ben minden ~negyed első 2 hónapja 30 napot, a 3. hó 31 napot tartalmazott, ami azzal az előnnyel járt, hogy az ~ kezdőnapja és a lit. ünnepek a hétnek mindig ugyanarra a napjára estek. Az ort. zsidóság számára a tiszta szoláris ~ használata teljesen idegen volt, de nem ismeretlen (vö. Ter 5,23; 7,11 és 8,14). A 364 napos nap~et - a kumráni leleteken kívül - csak néhány apokrif irat (Hénoch kv-e, Jubileumok kv-e) említi. - 4. A görögöknél a nap~ről Thálésszel kezdődően vannak adatok. A luniszoláris ~ bevezetésére a Kr. e. 6. sz. közepén került sor. A hold- és a nap~ közötti különbség kiegyenlítésére időről időre egy 30 napos hónapot kellett beiktatni. A vsz. krétai eredetű 8 é. ciklus (oktaeterisz) minden 3., 5. és 8. ~e 13 hónapos szökő~ volt, a többi 12 hónapot tartalmazott. Ez a rendszer azonban 8 ~enként 1,59 nappal több volt. Kr. e. 432: Meton a régi időszámítás helyett 19 ~es ciklus bevezetését javasolta, de ezt csak a Kr. e. 4. sz. 2. felétől kezdték használni. Ebben a rendszerben 12 közönséges hold~ mellett 7 szökőhold~ volt, ami 219 ~ alatt eredményezett - a nap~hez képest - 1 napos különbséget. (A Meton féle ~ átlagos hossza: 365,26 nap). A későbbi reformok még ezt a hibát is tovább csökkentették: a Kr. e. 4. sz: Kallipposz egy 76 ~es periódussal (átlagos ~hossz: 365,25 nap), Kr. e. 125 k. a csillagász Hipparkhosz egy 304 ~es ciklussal (átlagos ~hossz: 365,246 nap) számolt. A kis gör. városállamok ~használata a reformok ellenére sem volt egységes, pl. a betoldást gyakran önkényesen hajtották végre. Az ~kezdet is különböző volt: Milétoszban az ~et Boedromion havában (szept/okt.), az attikai ~et Hekatombeion hónapban (jún/júl.) kezdték. Miután a róm. birod. hódítása elérte a gör. városállamokat, a hódítók naptára lett a hivatalos. -

5. A rómaiaknál - az antik szerzők (pl. Fulvius, Censorinus, Macrobius stb.) vélekedésével ellentétben - nagyon kérdéses, hogy kezdetben (a Kr. e. 8. sz. dereka óta) 10 hónapos, 304 napos ~ük lett volna, már csak azért is, mert ez sem a Nap keringéséhez, sem a holdfázisokhoz nem illeszkedik. Ezt a naptárat Numa Pompilius idején, a Kr. e. 7. sz: megreformálták: az ~hez még 2 hónapot csatoltak, és meghatározták a hónapok hosszát. Az ún. Caesar előtti v. Numa-féle ~ 12 holdhónapot és 355 napot tartalmazott. A nap~vel való összeegyeztetése végett a közt. korától másod~enként egy 22, ill. 23 napos csonka hónapot iktattak be. Ennek megfelelően a közönséges és a szökő~ek hossza a következőképpen váltakozott: 355, 378, 355, 377 nap. Ez a 4 ~es ciklus (tetraeterisz) azonban 1 nappal nagyobb átlagos ~hosszat eredményezett, mint a csillagászati ~, s emiatt a naptári ~ 4 ~enként 1 nappal elmaradt az évszakoktól. A 2. pun háborútól Caesar koráig - mialatt a betoldások végrehajtása a pol. küzdelmek eszközévé vált - az ~hosszak önkényes kezelése miatt a naptár egyre zavarosabbá vált. Rendezésére Julius Caesar teljhatalommal fölruházott konzul Kr. e. 46: dekrétumot bocsátott ki. Rendelete értelmében a naptári ~nek a nap~vel való egyeztetése végett febr. 23. után 23 napot, nov. és dec. közé pedig 67 napot iktattak be, ezért a 708. a.U.c. ~ 445 napos tartama miatt annus confusionis ultimus néven vált ismertté. Ezzel a betoldással sikerült elérni, hogy a 709. a.U.c. ~ ismét jan. 1-vel kezdődjön. A közönséges ~ek hosszát 365, a szökő~ekét 366 napban állapították meg, a betoldás rendszerét azonban nem szabályozták egyértelműen. A Caesar meggyilkolását követő 36 ~ben a szükséges 9 szökő~ helyett a pontifexek 12-t iktattak be, s ez újabb eltéréshez vezetett. A hibát Kr. e. 8: Augustus Octavianus javította olymódon, hogy Kr. e. 8-Kr. u. 4: 12 ~re megtiltotta a betoldást, a későbbiekre pedig 4 ~enkénti szökő~et írt elő. A julián ~ (hossza: 365,25 nap) használata a császárkorban elterjedt az egész róm. birod-ban, majd a ker. kk-nak lett egységes időmértékévé (csaknem egész Eu-ban, É-Afrikában és Kisázsiában), sőt egyes eu. államokban (pl. Bulgária, Románia, Görögo.) a 20. sz. elejéig fennmaradt. - 6. A keresztényeknél. - A. Gregorián. A julián ~ és a csillagászati ~ közötti 11 perc 14 mp eltérésből származó naptári eltérések megszüntetésére XIII. Gergely 1582. II. 14: Inter gravissimas kezdetű bullájával →naptárreformot rendelt el. Ennek eredményeként - 400 ~ alatt 97 szökőnap beiktatásával - a korábbinál 25-ször jobb értékű megegyezés jött létre a csillagászati ~ és a közepes naptári ~ között. Egy gregorián ~ átlagos hossza: 365,2425 nap. A csillagászati ~ hosszával szemben még mindig fennálló csekély különbség (0,0003 nap) csak 3323 ~ eltelte után tesz ki egy teljes napot. - B. Új-julián. Az 1923. V-VI: Isztambulban tartott összortodox konf. megvitatta és - az autokefál egyh-ak döntő többségének egyetértő véleménye alapján - jóváhagyta az ún. új-julián naptár fakultatív bevetését. A Milutin Milanković (1879-1956) horvát csillagász által kidolgozott új-julián naptár szerint 900 ~ alatt 218 szökő~et kell beiktatni, következésképpen az új-julián ~ közepes hossza: 365,242222 nap, ami csak 0,000023 középnappal lépi túl a trópikus ~ hosszát. A trópikus ~nek mindmáig ez a legpontosabb naptári közelítése: 43.500 ~ után eredményez 1 napos eltérést. - C. Kopt. A kopt ker-ek időszámítása mindmáig a julián ~re alapozott. Az ~ hossza: 365,25 nap, de szerkezete az egyiptomi mozgó ~hez hasonló: tizenkettő 30 napos hónapra van fölosztva, amihez 5 (a négy~enkénti szökő~ekben pedig 6) epagomena napból álló ún. kis hónap járul. - D. A kánonjogban használatos kánoni ~ (annus canonicus) tekintet nélkül a szökő~ekre 365 napból áll. →jubileumi év, →egyházi év, →szombatév, →szentév, →évkezdet, →időszámítás, →naptár, →újév T.J.P.

Kirschbaum II:363. - Ált. művek: Ginzel, F. K.: Handbuch der mathematischen und technischen Chronologie. 1-3. Leipzig, 1906. - Ekrutt, J. W.: Der Kalender im Wandel der Zeiten. Stuttgart, 1972. - Seleschnikow, S. I.: Wieviel Monde hat eine Jahr? Kleine Kalenderkunde. Leipzig, 1981. - 1. JNES 1942:396. (O. Neugebauer: The Origin of the Egyptian Calendar) - Parker, R. A.: The Calendars of Ancient Egypt. Chicago, 1950. - 2. Dubberstein, W. H.: Babylonian Chronology 626 B.C.-A.D. 75. Providence, 1956. - Neugebauer, O.: Egzakt tudományok az ókorban. Bp., 1984. - 3. WdO 1964-1966:44-47. (Eiss, W.: Der Kalender des nachexilischen Judentums) - IDB I:483, IV:923. - Goudoever, J. van: Biblical Calendars. Leiden, 1961. - Vetus Testamentum 1953:250. (A. Jaubert: Le calendrier des Jubiles et de la secte de Qumran) - BL:401. - 4. Meritt, B. D.: The Athenian year. Los Angeles, 1961. - Mikalson, J. D.: The sacred and civil Calendar of the Athenian year. Princeton, N.J., 1975. - 5. Michels, A. K.: The Calendar of the Roman Republic. Princeton, 1967. - Samuel, A. E.: Greek and Roman chronology. Calendars and years in classical antiquity. München, 1972. - 6. Grotefend, H.: Taschenbuch der Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit. Aalen, 1970. - McArthur, A. M.: The Evolution of the Christian Year. London, 1953. - Astronomische Nachrichten 1924:379. (Milankovitch, M.: Das Ende des Julianischen Kalenders und der neue Kalender der orientalischen Kirche) - Bogoszlovszkije Trudü 1971:170. (Voronov, L.: Kalendarnaja problema)