kvadrátnotáció (lat. 'négyzetes hangjegyírás'): a gregorián hangjegyírás késő középkori változata. - A közép-fr. →neumaírás származéka, a mai Fro., Anglia, Izland, Norvégia, Szicília, Nápoly ter-én terjedt el, s a 13. sz: alakult szerz-rendek (→domonkosok, →ferencesek, →ágostonosok) révén egész Eu-ra hatást gyakorolt. E rendek kódexíró szerz-ei számára kötelező érvényű előírás szabta meg a ~ használatát, az egyébként más notációt használó ter-eken is. A ferencesek révén a ~ Itáliában is elterjedt. III. Miklós p. (ur. 1277-80), aki maga is ferences volt, elégettette a Rómában használt lit. énekeskv-eket, s ettől kezdve a pápai szerkönyvek is ~val készültek. A ~ hamarosan az É-i, majd D-i egyhm-kben is elterjedt, s (Aquitánia és Milánó kivételével) az egész Egyh. általánosan használt kottaírásává vált. **

Dobszay 1993:149.