nyitottság, nyíltság: a teremtett létezők természetes adottsága, a →befogadás képessége. - Az ember esetében elsősorban a Teremtő előtti magatartás, akitől minden jó származik. Föltételezi az önismeretet: eredetének, esetlegességének, rászorultságának, bizonytalanságának ismeretét. A személyiség fejlesztésével erénnyé alakítható, mely arra képesít, hogy az ember tudatosan és szabadon Istennek ajándékozza önmagát (értelmét, akaratát és vágyait, →alázat). Ezt a természetes ~ot a kegyelem alkalmassá teszi a termfölötti valóságok befogadására. A lit-ban az üres →kéz fejezi ki. - A bűn a ~gal ellentétes lelkületből, az Isten dolgai iránti süketségből és vakságból, 'zártságból' fakad. A ~ fontosságát jelzik az Úr Jézus csodái, amikor megnyitotta a süketnéma fülét (Mk 7,34), a vakon született szemét (Jn 9,1), a kenyértörésnél a tanítványok szemét, és értelmüket, hogy megértsék az írásokat (Lk 24,31.45). - A helyes ~ feltételezi a diszkréciót (→discretio), mely nélkül bárminek prédájává lesz az ember. **

Schütz 1988:27.