🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > R > rigorizmus
következő 🡲

rigorizmus (a lat. rigor, 'szigor' szóból): kemény szigorúság. - 1. általános emberi jelenség. Alapja a túlzott igényesség, mellyel az ember a legtöbbet követeli önmagától, másoktól és a világtól. A lét és a kell polaritását egyoldalúan a kell oldalára billenti: aminek lennie kellene, azt fölébe helyezi annak, ami van, s így az erkölcsi komolyság megfojtja a teremtményi örömöt. - 2. az erkölcsteológiában a →törvény alkalmazásának bizonytalanságából fakadó erkölcsi kétségek eloszlatásának egyik módszere (→erkölcsi rendszerek). Fő képviselői, a →janzenizmus hívei szerint mindig a törvényt kell követni, akkor is, ha a szabadság mellett a lehető legbizonyíthatóbb érvek szólnak. A ~ ezen ágát VIII. Sándor p. 1690. XII. 7: elítélte. A mérsékelt ~ szerint követhető a szabad döntés, ha a lehető legerősebb érvek szólnak mellette. A 18. sz: leuveni tanárok vallották. Az Egyh. nem ítélte el, de a teológusok zöme elutasította. **

Schütz 1993:328.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.