Segesd, Segösd: 1. 1235 k.-1389: királynéi uradalom Somogy vm-ben. Az I. (Szt) István által a veszprémi ppség kebelében szervezett, Somogyvár mellett 2. főespségének közp-ja. A ~ körül létesített uradalom a kirnék ellátására rendelt birtokként vált ki Somogy vm-ből (1295, 1327, 1382), s a kirnéktól rendelt ispán (és ennek tisztjei) fennhatósága alatt állt. 1389: mezőlaki Zambó Miklós kir. tárnokmester (1382-88) kapta Luxemburgi Zsigmond kir-tól (ur. 1387-1437), cserében a Veszprém vm. Apácasomlyó várért és némely más falvakért, melyeket előbb (Anjou) Mária kirnő (ur. 1382-95) 8200 Ft-ban Zambó Miklósnak lekötött, ezzel világi birtokká lett. - ~en építették a 13. sz. végén Somogy vm. első ferences ktorát. Okl-ben IV. Béla uralkodásától (1235-70) ún. királynéi vármegyeként említették. IV. (Kun) László (ur. 1272-90) felesége udvartartásának állandó székhelye. - 2. Alsó- és Felsősegesd, Somogy m.: esperesség a kaposvári egyhm-ben. Plébániái: Böhönye, Csákány, Gadány, Kéthely, Kutas, Marcali, Mesztegnyő, Nagybajom, Nagyszakácsi, Sávoly, Somogysámson, Somogysárd, Somogyszentpál, Somogyszob, Szabás, Szenyér, Tapsony. - 3. plébánia. 1332: már létezett. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték. A törökök 1566: elpusztították. 1734: alapították újra. Mai Szt László kir.-tp-át 1747: építették. Org-ját (2/11 m/r) 1972: a FMKV építette. Harangjait 1946: 83 és 66 cm átm. Szlezák Ráfael Rákospalotán öntötte. Anyakönyvei 1746-tól. Kegyura 1880: Széchenyi László gr. - Filiái 2000: Bertalanpuszta, Felsőbogátpuszta, Lászlómajor. - Plébánosai: ferencesek, 1951: Komáromi Lajos Titusz OSB, 1981: Bozsoki Sándor Lehel OFM, 1988: Bartos Ágoston, 1989: Szabó Vince Tihamér OFM, 2000 e. Horváth Ferenc János OFM. 2005: Somogyszob látta el. - Lakói 1840: 1123 r.k., 53 egyéb vall., össz. 1176; 1910 (Alsó és Felső együtt): 2781 r.k., 1 g.k., 1 g.kel., 12 ev., 699 ref., 41 izr., össz. 3535; 1940: 2913 r.k., 20 ev., 503 ref., 37 izr., össz. 3473; 1983: 2698 r.k., össz. 3054. - 1948: 5 tanerős r.k. ált. isk-jában 302 tanuló. - 4. Szt László ferences konvent és tp. A Szűz Mária konventot 1289: építették, tp-át 1295: szent. föl. 1566: a törökök elpusztították. 1687: ladiszlaiták tértek vissza, de a rácok rövidesen elűzték őket. 1752: ismét visszatértek, házuk 1779: konvent lett. Átvették a pléb. vezetését is. 1900: a mariánus prov-ba sorolták. 1950: megszüntették. - 5. Fájdalmas Szűzanya-búcsújáró hely. 1433: Zsigmond kir. római császárrá koronázásakor a Marczaly család azt a kegyelmet kérte a p-tól a ~i ferences egyh. részére, hogy mindazok, akik Nagyboldogasszony ünnepén ide zarándokolnak, teljes búcsút nyerhessenek. A törökök a már szépen virágzó kegyhelyet földúlták, a tp-ot és a ktort lerombolták, a nép szétszéledt. - A tör. időkben a fölsősegesdi hegy tövében fakadt forrásnál számos beteg nyerte vissza egészségét. Gr. Széchenyi Antal tábornok a csodás gyógyulások hírére a forrás felett kpnát építtetett, melyet 1744: Acsády Ádám veszprémi pp. megbízásából Stopkovich János plnos szentelt föl. A barokk stílusú kpna az Alsó- és Felsősegesd közötti mezőn, a Szentkút közelében van, szép ligetben, kb. 1,5 km távolságra a plébtp-tól, s közel a vasútállomáshoz. Kegyszobra →Pietà, melynek ősképe a sasvári kegyszobor. A kultusz jelentős emléke a kéthelyi plébtp. szentélyében függő votívkép a ~i búcsúsokkal. Festett, aranyozott fafaragás, mely dekoratív baldachinjával →Sasvár egykori, ma már nem létező kegyoltárát is megörökíti. **-88

1. Pesty II:507. - Csánki II:581. - Bozsoky Pál Gerő: ~i krónika. Szeged, 1993. (A Veszprémi Egyhm. múltjából 15.) - 2-3. Gerecze II:722. (s.v. Felső-Segesd) - Patay 1982. - VEN 1992:313. - Schem. Kv. 1995:30. - MKA 2000:567. - 4. Schem. Lad. 1865:32. - Schem. SM. 1905:50; 1949:51. - Szabó 1921:331. - 5. Szenthelyi 1988:103. - Szilárdfy 1994:27.