Magyar Katolikus Lexikon > V > Velence


Velence, Venetia, Venezia: 1. az ókorban (Kr. e. 183.) Venetia, római tartomány. Határai: É-on a Karni Alpok, K-en a Timavus és Istria, D-en az Adriai-tenger. Fontos városai Adria, Patavium (Padova), Vicetia (Vicenza), Opitergium (Oterzo), Tarvisium (Treviso), Altinum (Altino), Aquileja, Feltrai (Feltre). Lakosai a →veneták (~ róluk kapta a nevét). –

2. szigetváros É-K Itáliában, az Adriai tenger partján a lagunák 108 szigetén; →Veneto tartomány főv-a, Trieszt után az Adriai tenger második legnagyobb kikötővárosa, a művészetek és a turisták világvárosa. – Római telepesek után az 5–6. sz:  a germánok és longobárdok elől Altino, Concordia, Oderzo, Padova lakossága menekült a lagunák közé. ~ alapítási dátumának 421-et tekintik, amikor  Padova tanácsa egyik határozatában foglalkozott a szigetek minden állami szervezeten kívül álló lakóival. – ~ fejlődését 452 u. föllendítette, hogy a szomszédos ter-ek hunok elől menekülő lakosai, köztük sok gazdag, nemes, kereskedő és tehetős római polgár a lagúnák szigeteire költözött, főként 7 szg-re (Caorle, Heracleia, Jesolo, Torcello, Murano, Malamocco, Chioggia), melyek később egyre szorosabb pol. szövetségre léptek egymással. A bevándorlók gazdagok voltak, és a szigeteken is meg akarták teremteni maguknak az elvesztett kényelmet. Miután a →népvándorlás időszakában a szárazföldi keresk. szinte lehetetlenné vált, a települések egyre több hajót gyártottak. Eleinte csak a só lepárlásából bonyolítottak le számottevő forgalmat; később Isztria és Dalmácia termékeire is kiterjesztették a keresk-et, s bort, húst és olajat szállítottak hajóik. Az egyre gazdagabb szigetek új formájú hajókat terveztek, amelyek gyorsabbak, fürgébbek voltak korabeli társaiknál, és hatalmas raktérrel rendelkeztek. A →Római Birodalom felbomlása után a velenceiek igyekeztek a birod. egyik jogutódjához, Bizánchoz közel kerülni. A megalakuló →ravennai exarchátus nem csupán megbízható keresk. partnernek bizonyult, hanem védelmi szerepet is betöltött. ~ átvette a →bizánci birodalom hivatali rendszerét is: a társad. élén a tribunok álltak (eleinte 1, később 10, majd 12, végül 7), akik a cs-ok nevében gyakoroltak bírói hatalmat. Amikor azonban  a keresk-et gyakran korlátozó bizánci törv-ek kezdtek terhessé válni, ~ lassan kialakította önkormányzatát. Ezt mind Bizánc, mind a →longobárdok és →frankok ellenezték, de semmit sem tudtak tenni, mert  szükségük volt a velencei flottára az Adria felől érkező támadások ellen. Ezek a körülmények vezettek 697: az első doge, dózse (lat. dux szóból ‘fejedelem’), Paolo Licio Anafesto megválasztásához, aki névleg a bizánci cs. nevében uralkodott, gyakorlatilag igyekezett függetleníteni ~t tőle. Jogköre sokkal szélesebb volt, mint a tribunoké: joga volt összehívni a népgyűlést, kinevezni a katonai vezetőket és a bírákat, kormányügyeket intézni. Miután 751: a longobárdok elfoglalták Bizánc utolsó közeli bástyáját, Ravennát is, ~nek jóval szabadabb mozgástere lett. A 7–8. sz:  újabb telepek kerültek a dózse hatalma alá (Cittanuova, Caorle, Iesolo, Malamocco, Torcello), a székhely Malamocco volt. Kis Pippin  (ur. 741–768) próbálta meghódítani a ter-et, ezért a dózse a Rialtóra költözött. – Ezzel ~ új korszaka kezdődött: a dózsék nem bonyolódtak a szárazföld (Veneto, Lombardia és a többi régió) küzdelmeibe, a Bizánctól való függés névleges volt. – 828: Szt Márk ereklyéit Alerxandriából ~be hozták, ami megerősítette ~ egyh. függetlenségét Gradóval, pol-i függetlenségét Bizánccal és a →Német-Római birodalommal szemben. A hagyomány szerint Szt Márk Aquileia első pp-e és a ~iek megtérítője volt; tiszt-re kezdték  építeni a Szt Márk baz-t; ekkor jelent meg az evangélista szimbóluma, az →oroszlán a ~i lobogókon, s a gradói lit. egyedisége is ekkor alakult ki. Szt Márk a független ~ jelképe, az egész államot egybentartó szellem megtestesítője lett: →Velencei Köztársaság.

3. Leírása. A szg-ken és többnyire cölöpökön épült ~t minden irányban csatornák (rii) szelik át; köztük a legfontosabb a palotákkal szegélyezett, kanyargós Canale Grande (3 km hosszú, 30–60 m széles), mely a várost 2 egyenlőtlen részre osztja. A csatornák között vannak a szűk, kőlapokkal, kaviccsal v. aszfalttal fedett utcák (calli), csaknem minden házba vizen és szárazon lehet eljutni. – A szigeteket összekötő 378 nyilvános híd közül az 1588–91: épült Rialto-híd (Ponte di Rialto) 28 m hosszú márványív a Canale Grande fölött, Antonio da Ponte műve. – A városban több mint 200 tér (campi) van. Központja a palotákkal és oszlopcsarnokokkal övezett Szt Márk-tér (Piazza di San Marco) 175 m hosszú, 92 m széles, trachit és márványlapokkal fedett, folytatása, a Piazetta, a Canale di San Marcóig ér. A tér emlékszobrai közül fontosabbak: Colleninak, a közt. zsoldos vezérének lovas-szobra (Andrea del Verrocchio és Leopardo); Manin bronz-síremléke (Borro, 1875), Nicolograve Tommaseo fil. márványszobra (Barzaghi, 1882), Paleocapa min. márványemléke, Goldoni költő (Dal Zotto terve szerint, 1883) és Garibaldi (Michieli, 1887) ércszobra, II. Viktor Emánuel lovas-szobra (Ferrari, 1887), Fra Paolo Sarpi érc-szobra (1892), s a Piazzettán 2 régi gör. oszlop Szt Teodor márvány, és Szt Márk bronz szobrával. – Az 1807: alapított Scuola di Sta Maria della Caritában (Szépműv. Akad.) főként ~i művészek, Tizian, Bellini, Carpaccio, Pordenone, Rocco Marconi, Bonifazio, Tintoretto, Paolo Veronese stb. több mint 700 képe látható. –

4. Templomok és kolostorok: ~ első tp-át a padovai egyhm-ben, 421: a Rialtón építették. Főterén áll a →velencei Szt Márk székesegyház. 1330–47: épült a ferencesek S. Maria Gloriosa dei Frari tp-a, 1333–90: a domonkosok SS. Giovanni e Paolo tp-a, 1560–1610: a S. Giorgio Maggiore (ahol Szt Gellért volt oblátus), 1576–92: az Il Redentore-tp. – A 18. sz. közepén ~ben 40 szerzr-nek 81 ktora volt. Néhányat már 1800 e., a legtöbbjét 1806–10: feloszlatták. **

LThK 1933. X:525; 1993:583.

Velence, Fejér m.: plébánia a székesfehérvári egyhm. székesfehérvári esp. ker-ében. – Pázmánd filiájából 1774: alapították. Tp-át 1720 k. Szt István tiszt-ére szent., a mait 1830: építették. Harangjait 1554: 76,1 cm átm. ismeretlen mester, 1947: 94 cm átm. Szlezák László Bpen, 1948: 66,5 cm átm. Szlezák Ráfael Rákospalotán öntötte. Org-ját (1/5 m/r) 1845: ismeretlen mester építette. Akv. 1775-től. Kegyura 1880: a Meszlényi család. – Filiája 2001: Velence-Újtelep. – Plébánosai: 1775: Györe János, 1812: Pöthe Ferenc, 1824: Kiszner Sebestyén, 1862: Rupf Vilmos, 1871: Meszleny Károly, 1878: Beleznay István, 1903: Peék Gyula, 1920: Tőke István, 1928: Deym Béla, 1938: Burján Imre, 1962: Fejér János, 1964. Sörédi András Arnold, 1989: Gévai László, 1992: Sörédi Imre. – Lakói 1785: 646 r.k., 2 g.kel., 294 ref., 6 izr., össz. 1033; 1840: 850 r.k., 524 ref., 14 izr., össz. 1388; 1910: 1180 r.k., 2 g.k., 1 g.kel., 5 ev., 756 ref., 53 izr., össz. 1997; 1940: 2047 r.k., 9 g.k., 2 g.kel., 52 ev., 885 ref., 16 izr., 5 egyéb vall., össz. 3016; 1983: 2000 r.k., össz. 3467. – 1948: 4 tanerős r.k. ált. isk-jában 190 tanuló. **–P.P.

Gerecze II:308, 1156. – SZJN 1977:183. – Patay 1983. –  MKA 2000:127. – SZÜN 2001:129.