vízszentelés (lat. benedictio aquae): a →víz kiemelése a mindennapos használatból külön →áldással; eredménye a →keresztvíz és a →szenteltvíz. – A pap először →sót áld meg, majd a szentelő imádság közben elvegyíti azt a vízben. Egyszerű ~ bármikor végezhető, ünnepélyes ~ van (ördögűzéssel, zsoltározással és a Mindenszentek litániájával) →vízkeresztkor és a húsvéti vigiliában (→nagyszombat). A vízkereszti ~ a Szentföldről ered. Egy zarándok elbeszélése szerint a jeruzsálemi püspök 570: a Jordánnál, →Jézus keresztsége helyén megáldotta a vizet és keresztelt. Ez a ~ D-Itáliában, a 11. sz: Mo-on, később az egész Ny-i Egyh-ban elterjedt. **

Radó 1960:1135. – Bálint KHP: 150 (vízkereszti), 271 (nagyszombati).