Zoltán Győző (Szigetvár, Baranya m., 1958. dec. 9.–): ötvösművész. – Pécsett a Műv. Szakközépisk. ötvös szakán éretts. 1978-: az Iparműv. Főisk-n Engelsz József növ-e. 1983: Lóránth László-díjjal diplomázott. Ez évben vette feleségül →Kovács Erzsébet ötvös iparművészt. Első nagy mnkája a bpi Kongresszusi Központ külső téri felirata. Számos cégért, feliratot, portált készített. Kedveli a térplasztikákat, tervez és kivitelez használati tárgyakat is. Nagyon gyakran dolgoznak együtt a feleségével (Balatonfüred, Vörös-tp., tabernákulum ajtó, 1991: II. János Pál p-nak készített m. sztek sorozat, 1996: Veszprém, B. Gizella ereklyetartó). 2001-: a debreceni Koós Károly Műv. Szakképző Isk-ban ötvösséget tanít. – Fontosabb kiállításai: 1985: Bp., Főtaxi Székháza, 1995: Székesfehérvár, 1997: Baienfurt (No), 2001: Tours (Fro.), 2007: Martonvásár, Brunszvik-kastély. s.k.

Zoltán Sándor, SVD (Bp., 1914.–Pannonhalma, 1980. dec. 22.): szerzetes testvér. – 1944. IX. 2: Kőszegen lépett az →Isteni Ige Társaságába. 1947. IX. 8: uo. első, 1955. IX. 8: Bpen örök fog-at tett. 1950: Kőszegen irodás. – A szétszóratás után Bpen gyári munkás. 1980. VI. 1: nyugdíjazták. Utolsó hónapjait a pannonhalmi szoc. otthonban töltötte. r.k.

Zoltán Pál (Medgyesm Nagy-Küküllő vm., 1898. nov. 21.–Bécs, Au, 1989. jan. 15.): könyvelő, ogy. képviselő. – Szülők: Ernő hivatásos főhadnagy; Almássy Margit. Tatán a piar. gimn. 4 oszt. elvégzése és apja halála után anyja rokonaihoz, Regedébe (Radkersburg, Stájerorsz.) költöztek. A morvafehértemplomi (Morvaorsz.) lovas hadapródisk. 2. évf-ban tanult tovább 1917. VII: hadnagygyá avatták. IX: az orosz harctérre vezényelték, ahol a 16. cs. és k. huszárezred szakaszparancsnoka. 1918. XI: az összeomlás után előbb Székesfehérvárt, majd Nyíregyházán kiképző szakaszparancsnok. – 1921. VII: fizetés nélkül szabadságoltatta magát, majd leszerelték. Évekig Fro-ban, Tuniszban, Görögo-ban. Töröko-ban, Szíriában és Egyiptomban élt. 1928: a miskolci vámőrker-ben próbaszolgálatos, Keszthelyen, majd Tolnán szolgált. 1934: a debreceni 6. önálló huszárezred kiképzőtisztje, 1936: százados. 1939: belépett a →Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének értelmiségi tagozatába, 1944 végéig a Hivatásszervezet debreceni elnöke. 1942: a szovjet harctéren őrnagy. – 1944. X. 15: a fegyverszünet bejelentésekor a debreceni ferences ktorban elrejtőzve várta be a szovjet megszállást. 1945. I: a Szegeden szervezkedő →Kereszténydemokrata Néppárt tagjaként elkezdte a Hajdú vmi pártszervezet megalakítását; II: beválasztották a KDNP Orsz. Választmányába. IV: a párt kettészakadásakor →Pálffy József mellé állt, IX: bekerült a Pálffy-féle Dem. Néppárt Intézőbiz-ába, melynek főtitkára le; szolgalattételre jelentkezett a demokratikus hadseregnél, tartalékállományba kérte magát, később a megismételt reaktiválási kérelmeit elutasították. – A →Barankovics István vezette DNP-hoz 1947: csatlakozott; VIII. 31: a →kékcédulás választáskor a DNP Hajdú és Bihar vmi listáról ogy. képviselő. →Mindszenty József nézeteinek megvalósításán munkálkodott, mivel azt a DNP-frakció tagjai ellenezték, 1948. II. 4: kilépett a DNP-ből. Párton kívüliként interpellációjában 1948. II. 11: Rajk (Reich) László belügymin-nél (1946. III. 20.–1948. VIII. 5.) tiltakozott a törv-ek és rendeletek párt- és osztályszempontú alkalmazása miatt, amiben „a totalitás. a kollektivitás és a diktatúra lehetőségét” látta. (megemlítve a M. Függetlenségi Párt föloszlatását, amivel 700.000 szavazót fosztottak meg parlamenti képviseletétől); tiltakozott a Mindszenty József és a kat. eszmék elleni pol-i támadások miatt. V. 4: az állampolgársági törvényjavaslat módosítását kérte, mivel az gyorsította a külf-ön tartózkodók m. állampolgárságuktól megfosztását és vagyonelkobzását. XII. 15: Ries István igazságügy min-t (1945. VII. 21.–1950. VII. 17) kérte a →Krupa Kolumbán OFM debreceni népbirósági tárgyalásán tapasztaltak miatt. – 1949 elején a rendőrségi megfigyelés és a várható letartóztatása elől Au-ba menekült. Holland ismerősei segítségével létrehozta a níjmegeni Míndszenty Alapítványt, amely ösztöndijakkal támogatta a bujdosó m. fiatalok továbbtanulását. Az 1950-es években áttelepült Hollandiába, könyvkötő-mesterséget tanult, az alapítvány pénzalapjának növelése céljából előadásokat tartott. Alkalmi megbízásai mellett könyvelői fizetéséből élt. 1957: visszaköltözött Au-ba, hogy előkészítse hazatérését, amit a komm. hatóságok megakadályoztak. 1960 k. holland barátai egy amszterdami nyugdíjás otthonban helyezték el, de nem sokáig bírta, Bécsben telepedett le. 88

Varga 1986. – Pócza 1989. – Csicskó-Szabó 1996. – Ogy. alman. 1947/49. Bp., 2005:467.