🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Ö > önszerveződés
következő 🡲

önszerveződés: A természet megfigyelése szerint sok, egymással kölcsönhatásban lévő elemből fölépülő rendszer általában összevissza, kaotikus módon viselkedik. Előfordulhat azonban, hogy a helyi kölcsönhatások eredményeként a rendszer egésze harmonikus viselkedést kezd mutatni, a rendszer egészének állapotát térbeli mintázatok, időbeli vagy térbeli-időbeli ritmikus változások spontán megjelenése jellemzi. Ekkor ~ről beszélünk. Az önszerveződő rendszernek kölcsönhatásban kell állnia a környezetével. Az ~ folyamatként ragadható meg, és fenntarthatja magát akkor is, ha a környezet megváltozik. Önszerveződő rendszerek a fizikában a lézer, az örvénylés v. a Bénard-instabilitás, a kémiában a Belouszov-Zsabotinszki reakció és általában a biológiai, →ökológiai rendszerek. Számos, a társadalomtud. által vizsgált rendszer (pl. piac, emberi társulások) is tárgyalhatók ~ként. - Az ~ föltételezi az →okság elvét. V.Lá.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.