bátorság (lat. fortitudo): erény, mellyel az ember nehéz helyzetekben, fenyegető rosszal vagy veszéllyel szemben is helyt tud állni. A →sarkalatos erények egyike. - Fogalma a gör-öktől Cicero és Macrobius közvetítésével került a Ny-i gondolkodásba, szentírási megfelelője a →lelki erősség. Mint termfölötti erény szoros kapcsolatban áll a →reménnyel. Sajátos tettei a félelem csillapítása és a merészség fékezése. Legnagyobb tette a →vértanúság. Kísérői: →nagylelkűség, →türelem, →állhatatosság. Ellentétes víciumai a →félénkség és a →vakmerőség.

Prümmer 1961.II:482. - Schütz 1988:25. - Római Katekizmus 1993:1805.