főnix (a gör. phoinix, 'pálma' szóból): egyetlen példányban létező, mesebeli madár, az ókori görög-római világban a madarak királya, az idők, a lélek újjászületésének jelképe; a keresztény művészetben Krisztus és a föltámadás, a halál fölötti győzelem szimbóluma. - A 6. sz: még eleven mítosza szerint a ~ a →Nap madara, →pávához hasonló nagyságú, tollai arany és bíborszínűek, fejét koszorú ékesíti, melyből sugarakat bocsát ki. Az ég harmatából és Libanon cédrusainak virágaiból 500 évig él. Megérzi halála óráját: fölmegy egy magas hegyre, s illatos ágakból K-re néző fészket készít magának. Halála előtt énekel. A nap sugarai egészen elégetik, de hamvából újjáéled. Hazája a profán forrásokban India, Szíria, Arábia, a ker-ekben →Libanon. A →Physiologus szerint fején →tiarát hord, lábával friss hajtást tart. - Azt tartották, hogy 500 évenként megjelenik a jeruzsálemi tp-ban, ahol az áldozati oltárra letesz a Paradicsomból hozott 3 illatos ágat. Akkor tűz jön le az égből, megemészti a ~et az ágakkal együtt, de 3 nap múlva eredeti alakjában életre kel. A 3-as számot a ker. szerzők iktatták a ~ tört-ébe, hogy erősebb legyen az utalás Krisztus föltámadására. - Más hagyomány szerint a halálát érző ~ cellát készít magának (a szerzetességre v. a méhekre utal), melyet levisz az egyiptomi Héliopoliszba; ott mellét föltépi csőrével (→pelikán), mire tűz jön elő a testéből, mely megemészti őt. Ezután Isten felhőt és harmatot bocsát a tűzre, a ~ pedig 3 nap múlva életre kel hamvaiból. - A Szentírásban a ~ nem fordul elő, de neve alapján az ÓSz →pálma-allegóriáit a ~re is értelmezték (Physiologus: „Az igaz virul, mint a ~”, vö. Zsolt 92,13). Római Szt Kelemennél a ~ tömjénből, mirhából és más illatszerekből rakja fészkét; a Didaszkália a föltámadás bizonyítékának tekinti a ~et; Nazianzi Szt Gergely a ~ újjáéledését tűzben születésnek mondja. Szt Ambrus szerint a ~ halálának és születésének egybeesése a szenvedélymentes élet jelképe, ezért a vt-k kora után a ~ az önmegtartóztatás és a szüzesség jelképe lett. - A ~ jelen volt Ábel áldozatánál, s az áldozatot elemésztő mennyei tűz a ~et is elemésztette. Megjelent, amikor Izr. kijött Egyiptomból, s Ábel áldozata óta 10x áldozta föl magát! Akkor látták utoljára, amikor Mária és József megjelentek a Gyermekkel a tp-ban, hogy áldozatot mutassanak be. Azóta senki sem látta. Megjelenései az üdvtört. korszakait jelzik. Az üdvtört. időtartama (figyelembe véve, hogy a ~ 500 évenként tűnik föl, Ábel áldozata óta 10x jelent meg, s Krisztus születése óta nem látta senki) 5000 esztendő, ami pontosan megfelel a világ teremtésével kezdődő zsidó időszámításnak. Az elképzelés logikájából következik, hogy a ~ utolsó megjelenése azonos lesz Isten Fia második eljövetelével. - Ikgr. Óker. mozaikokon gyakori. Emblémaszerű ábrázolásokon dombon (hegyen) áll, feje körül sugárkoszorúval v. nimbusszal. Az ábrázolásmód gyökerei visszanyúlnak az egyiptomi műv. benu-madarára, mely a „világhegy” tetején állt és az élet teremtését jelképezte. Az egyiptomiak, akik ismerték a Nap halála és újjászületése elméletet, mindkét madarat a Nap madarának tartották, a mítoszok szerint mindkettőnek köze volt Héliopoliszhoz; mindkettőnek spontán generációt tulajdonítottak; mindkettőt a halál utáni élet, ill. a világ keletkezése jelképeként ismerték; mindkettőnek várták időszakonkénti megjelenését. Nevük hangzása hasonló volt, ami megkönnyítette azonosításukat, az ábrázolásokon mégis csak a róm. korban azonosult a két lény, s ekkor lett közös az ikgr-juk. - A ker. ikgr-ban a halhatatlanság és az örök élet jelképeként jelenik meg a →megfeszítés képein. Az óker. baz-k apszismozaikján még hordoz valamit az ókori Nap-szimbolikából, mert a lateráni baz-ban (korábbi kép 13. sz. végi fölújítása) a ~ egy pálmafán ül sugárkoszorúban. Szt Ágnes tp-ának apszisában (625 k.) a ~ a máglyára utal. A kk. besorolta a Krisztus-jelképek közé (~, →sas, →oroszlán és pelikán a nürnbergi Szt Lőrinc-tp. kapuján, 1350/60). Az →egyszarvúval együtt a →Defensorium szerint Mária szüzességére utal. - A m. ref. egyh. címerében a ~ a megpróbáltatások utáni megújulásra, Debrecen címerében a tűzvészek után újjáépített városra utal. Bod Péter Tótfalusi Kis Miklós nyomdászt Erdélyi Féniksnek nevezte. **

Kirschbaum III:430. - Lipffert 1976:40 - Sachs 1980:286. - Takács 1986:64. - Vanyó 1988:192.

Főnix (gör. 'a föníciai'): kikötőváros Kréta szigetének déli partvidékén. - Rendszerint a mai Porto Loutróval azonosítják a Ny-i öbölben, ahol egy kpna (Phoinika) áll. Római útján Pál itt tölthette a telet (ApCsel 27,12). **

BL:458.