Paradicsom, Paradicsomkert (gör. paradeiszosz, 'bekerített, szent terület'), Édenkert, az Úr kertje: termékeny gyümölcsöskert (Ter 2,8), ahol a boldogság forrása Isten közelsége. - I. Szómagyarázat. A ~ szó gyökere az óperzsa pairi deza, ami a perzsa postautak állomásai körül pihenésre kialakított hangulatos parkok és díszkertek kerítésének a neve (innen a ~ 'körülkerített kert' jelentése). Ebből alakult a pardesz, a perzsa királyi parkok neve, majd a gör. paradeiszosz szó, mely először Xenophónnál fordul elő. A tágabb értelemben vett ~, az →Éden vsz. a sumér adéa, 'forrás' (akkád: edu) szóra vezethető vissza. -

II. A Szentírásban a →teremtés és a →bűnbeesés helye, majd az üdvözültek birodalma. - 1. Az ÓSz-ben a héb. megfelelő gyümölcsösre, díszkertre utal (Préd 2,5). A LXX: a ~ az a kert, ahova Isten az első emberpárt helyezte (Ter 2); Isten kertje (13,10; Ez 28,13; 31,8), az Úr kertje (Iz 51,3), az Éden (Ter 3,23; Ez 31,9; Jo 2,3). Az Én gyümölcsökkel és virágokkal teli kertje valójában a ~ képe, ahol az ember „megtalálja azt, akit szeret a lelke” (3,4). -

a) Az ősidők ~a. A Ter 2,4b-3,24: a ~ot folyók szelik át és pompás fák díszítik; itt áll a →jó és rossz tudásának fája (2,9) és az →élet fája, melynek gyümölcse halhatatlanná tesz (3,22). A ~, melyet Isten az Édenbe telepített (2,8), a virágzó élet jelképe (Ter 13,10; Iz 51,3; Ez 31,8; 36,35; Jo 2,3; Sir 40,27). Iz 51,3: az Éden (az Úr kertjével egyetemben) a pusztaság ellentéteként szerepel. Ez 28,13: a ~ mintha hegyen, a szt hegyen v. az Isten hegyén volna. - Míg a Ter 2 szerint az ember meztelenül jár-kel a ~ban, addig Ez 28,13 szerint drágakövek ékesítik ruháját. A Ter 2,8 és 2,9 kettős elbeszélésnek látszik, bár mindkét helynek megvan a maga sajátossága is: a 2,8 földrajzilag határozza meg a ~ helyét (K-en, Édenben), a 2,9 pedig a csodálatos növényzetre összpontosítja a figyelmet, melyet Isten a puszta földből sarjasztott. Ez a kettősség egy másik kettősségben tovább folytatódik: 3,17-19 és 3,23. Ez utóbbi helyen Isten az embert visszaküldi a földre, hogy művelje; az első helyen nincs szó kiűzetésről, hanem a föld lesz átkozott az ember bűne következtében, úgyhogy csak tövist és bojtorjánt teremhet a 2,9 pompás növényzetével ellentétben. Ezenkívül az Édenben forrás tör elő, folyó öntözi a kertet, majd 4 ágra szakad, vagyis a ~ a nagy folyó eredeténél terül el (2,10-14). Mivel a megnevezett folyók közül legalábbis 2 (→Tigris, →Eufrátesz) az É-ra eső örmény hegyvidéken ered, ez a helyhez kötés Ez 28,13 figyelembevételével összhangba hozható É-on az →Isten hegyével, melyet Iz 14,13; Zsolt 48,3 és néhány ugariti szöveg említ; ott a távolban a folyók forrásánál kell Istennek élnie. - A Ter 2 tehát különféle elképzeléseket foglal össze. Megkülönböztetik a föld idilli termékenységének motívumát, mely az ember bűne miatt megszűnt (2,5.9; 3,17), és a boldogság helyének motívumát. A 2,8 K-re helyezi a ~ot. - Amikor a szerző a ~ot az Édenbe helyezi (Ter 2,8), az Édent földr. fogalommá emeli. Földr. fekvésének meghatározására egész sor feltevés született. -

b) A ~ a végső időben. Az ÓSz az eljövendő üdvösséget nem egyszer ~i színekkel írja le. A fejedelem a Ter 49,10: „~i emberre” emlékeztet; Iz 11,6 (vö. Oz 2,20) ezt már határozottan állítja. Ez 36,35 és Iz 51,3 szerint az Ígéret földje olyan lesz, mint egykor az Éden kertje volt. A ~i állapothoz hosszú élet tartozik, ennek ígérete a végső időkhöz kötődik (65,17-25). -

2. Az ÚSz-ben Jézus a →jobb latornak (Lk 23,33) ígéri meg a ~ot. A győztesnek az élet fájáról ad enni, mely az Isten ~ában áll (Jel 2,7). Lk 23,43 szerint a ~ az igazak tartózkodási helye a világ végéig, a föltámadásig tartó „közbülső” időben. Míg zsidó felfogásban az igazak a ~ban Ábrahám kebelén pihennek (Lk 16,23; Ábrahám testamentuma 20), addig a föltámadásig tartó „közbülső” időben a halottak léte a Krisztussal való egyesülésben áll (Fil 1,23; vö. ApCsel 7,59). A ~ maga az ég, Isten országa (vö. Mk 13,27), melyet a dúsgazdag és az Ábrahám kebelén pihenő szegény Lázár példabeszéde szerint nagy szakadék választ el a kárhozottak helyétől (Lk 16,26). E felfogást tükrözi a 2Kor 12,2 is, ahol a ~ a halottak tartózkodási helye és a harmadik éggel szerepel együtt. -

III. 1. Az apokrif és a rabbinista irodalomban gyakran van szó ~ról (Hénoch [etióp] 61,1; Lévi testamentuma 18; Dániel testamentuma 5; 4Ezd 7,123; 8,52; Bár [szír] 4,3; 51,1 stb.), ahova az igazak a Messiás napjaiban v. az eljövendő →eónban jutnak el a nagy ítélet után. Hénoch (etióp) ennek a ~nak a helyét Mezopotámiának megfelelő módon írja le. - A végső idők ~ának az ősidők ~ával való azonosítása föltételezte, hogy ez utóbbi hosszabb ideig fennmaradt; ami a Ter 3,23 megfogalmazásából is kikövetkeztethető. Ehhez járult, hogy a →megfizetésről szóló tanítás fejlődése során, a halottaknak osztályrészül jutó más-más sorssal kapcsolatban fölmerült a kérdés: haláluk után vajon hova jutnak az igazak. Kumránban a 4. sz. barlangból előkerült két töredékben Hénoch ~i útjának leírása. Hénoch (etióp) 25,4 és 4Ezd 7,36 Jeruzsálembe helyezi a várt ~ színhelyét. Ebben a ~ban ismét lesz életfa (Hénoch [etióp] 24,4-25,7/8; Lévi testamentuma 18,10; 4Ezd 7,123; Vita Adae 4). A végső idők ~át a legtöbb szöveg olyannak írja le, mint amilyen az ősidők ~a volt; így különösen Lévi testamentuma 18: a messiási idő főpapja megnyitja kapuit, és a tüzes kardot, mely Ádámot fenyegette (Ter 3,24), eltávolítja. -

2. A Jézus korabeli rabbik szerint 3 ~ van: Ádám ~a, a kert Édenben; a meghalt igazak lelkének tartózkodási helye az idők végéig; az eszkatologikus ~, a föltámadás után a boldog igazak helye. A háromról a Krisztus előtti századokban úgy vélték, hogy a Messiás eljövetelekor valósul meg. A Krisztus utáni idők fölfogása szerint a Messiás eljön, s csak bizonyos idő után valósul meg a ~. A pontos helye Jeruzsálemben a →Hinnom völgyével szemben lesz, ahonnan az igazak láthatják majd a →Gehennában szenvedők kínjait (→pokol). Ez a ~ olyan, mint egy hatalmas zsinagóga: maga Isten oktatja a Tórára az igazakat, elveszi a félelmüket és Ő vezeti a körtáncukat; lakomát rendez nekik →Leviatán és Behemót (vö. Jób 40,15-19) húsából, amit egyes rabbik szerint már a Messiás elkészít. -

3. A ~ a mondákban és mesékben a gazdagság és a minden téren beteljesedett boldogság képe, mindig távol esik a világ benépesített részeitől. A Gilgames-eposzban is a boldogság hona, ahol a vízözön halhatatlanná lett hőse lakik, egy sziget a folyók torkolatánál, ahova csak üggyel-bajjal lehet eljutni (11,195); a klasszikus mitológiában a Heszperidák a távoli Ny-on őrzik szigetükön az aranyalmát. -

IV. Az egyházatyáknál „a ~ Krisztus” (Szt Ambrus: In Lucam 10,121; Lyoni Szt Ireneus: Adv. haer. V.20,2; Római Hippolytus: In Dan. I.17; Szt Ciprián: Ep. 75,15; Szt Ágoston: Civ. Dei XIII.21). E tételt elevenítette föl a legújabb teol-ban W. Kasper és J. Ratzinger. - Konstantinápolyi Germanosz a ~ot mariológiailag is értelmezi: Mária az Isten által készített ~ (In Annunt. B.M.V. 44). A megkeresztelt lelkét ~nak tekinti Órigenész (In Jos. 13,3-4) és Nisszai Szt Gergely (In Cant. IX). ~nak mondják olykor a tp-ot, annak előcsarnokát, s a ktort is. - Morus Szt Tamás Utópia c. kv-ében a ~ képét az eljövendő társad-ra viszi át. - Mint a végső istenközösség előkészítője a ~ maga az Egyh. (vö. LG 1, GS 39), hitvallása, tanítása, ünnepei, szentségei előképe a végső istenközösségnek. -

V. Ikgr. A teremtéstört. ~aként főleg Éva teremtése és a bűnbeesés képein szerepel, dús növényzettel, békében egymás mellett élő állatokkal (id. L. Cranach több képe). - Mint az üdvözültek otthona az óker. műv-ben kezdetben pálmával v. más fával jelezték, néha hozzákapcsolva a →négy paradicsomi folyó képét (Ravenna, S. Rinaldo szarkofágja, 450 k.). A ~ban áll a →Jó Pásztor, később Krisztus az ap-ok és sztek körében (Ravenna, Ortodox és ariánus baptisztérium, 5. sz.). Később a ~ot dús növényzet (pálmák, cédrusok stb.) és állatok jelenítik meg (Ravenna, S. Vitale, apszismozaik, 6. sz.). A kk. képeken a ~ jelképe →Ábrahám kebele lett (Torcello, dóm, mozaik, 1100 k.). A →mennyei Jeruzsálem képe alapján a ~ jelképe lett a falakkal és tornyokkal körülvett város v. egy bevehetetlen vár képe (Autun, szegyh. kapuja, 12. sz.). A késő gótika →Utolsó ítélet-képein a ~ot egy szegyh. v. egy gazdagon tagolt tp-kapu jelzi; Fra Angelico képén az angyalok egy virágzó kertbe vezetik az üdvözülteket (Firenze, S. Marco, 1431). Dante leírása a tízkörű ~ról, mely a 7 bolygószférából, az állócsillagok egéből, a kristályégből és a nyugalom egéből (empyrium, Paradicsom, 2. ének) áll, festményekre vezethető vissza (Orcagna, Firenze, S. Maria Novella-tp.; Tintoretto, Velence, Doge-palota). - Gyakori képe a ~nak a virágokkal borított pompás kert, így a „Frankfurti paradicsomkert” nevet viselő felsőrajnai táblán (Frankfurt, Stadelsches Kunstinstitut, 1410 k.). - →Mária ábrázolásai között a Szűzanya körüli virágos mező, rózsalugas, zárt kert (→Hortus conclusus) mindig a ~ képe. - A 17. sz: gyakran ábrázolták a ~ot olyan állatokkal, amelyek ellenségei egymásnak, de itt békésen megférnek (id. Jan Brueghel, 1610-20, Bpi Szépműv. Múz.). **-R.É.-Ky.Z.-V.J.

Schubert 1955:36. - Strack-Billerbeck IV:1118, 1144. - Lipffert 1976:124. - Kirschbaum III:375. - Sachs 1980:275. - KML 1986:258. - Vanyó 1988:122. - BL:1423. - Schütz 1993:305. - Kereszty 1998:312.