rendszerelmélet: elmélet, mely szerint minden csak rendszerrel kapcsolatban létezik. Legismertebb képviselője Niklas Luhmann (1927-98). - A rendszer a komplex környezethez viszonyítva maradandó, önmagát létrehozó (autopoietikus) képződmény, s minden vagy egyik, vagy másik rendszerben létezik (rendszerimmanens, →immanencia). - A ~ szerint a →vallás és az →erkölcs eredetileg egymástól független, s a vallás túlélése érdekében menekül az erkölcshöz, mert az élet értelmének kérdését (a vallás alapkérdése) nem az ember teszi föl, hanem rákényszerítik. A →jó és a →rossz minősítés rendszeren belül érvényes. R.Z.

Luhmann, Niklas: Die Religion der Gesellschaft. Frankfurt, 2000. - Teológia 2003/3-4:129. (Rokay Zoltán: ~ - ember - vallás)