statútum (lat., a statuo, 'megszab, szabályoz' szóból): 1. az egyházi jogban →szabályzat. - 2. a polgári jogban önkormányzattal rendelkező területek és testületek jogszabály gyűjteménye, mely kötelező az illető helyhatóság hatásköre alatt élőkre. - A ~ a 13-15. sz: kifejlődött jogforrás. Minden önkormányzattal bíró közület bírói joghatóságából kifejlesztette a jogszabályalkotás jogát. Így jöttek létre Erdély és Horvát-Szlavóno., a →szászok, kunok, kiváltságos ker-ek jogszabályai mellett a 16. sz-tól a vm., a városi és a céh~ok is. - A ~ a törv-ek és a szokásjog közötti űrt töltötte ki, nem ellenkezhetett sem a törv-ekkel, sem az országos szokásjoggal, nem sérthette a már meglévő kiváltságokat. Elsősorban a helyi életviszonyokat szabályozta (pl. árszabás). A saját bíróságot tartó törvényhatóságok alkothattak ~ot. - A ~okat a dualizmus korától, 1867-: a szabályrendeletek szüntették meg. 88

Werbőczy 1897:35. - Eckhart 1946:187.