szombat: az ószövetségi naptárban a →hét 7. napja, gyakran egyszerűen ünnepnap is (függetlenül attól, hogy a hét 7. napjára esik-e!), mint pl. az →engesztelés napja (vö. Lev 16,31; 23,32), a harsonazengés napja (vö. 23,24; →újév ünnepe) v. a →sátoros ünnep 1. és 8. napja (vö. 23,39) esetében. A ker. naptárban a →vasárnappal kezdődő hét 7., utolsó napja. A 12. sz: személy-, a 14. sz: helynévként fordul elő. Bolygókhoz tartozó neve: dies Saturnius, 'Saturnusnak szentelt nap'. - I. Eredete. A héb. megfelelőt (szabbat), mely csak a vallási-társad. kötelezettség jelölésére használatos, a 'valamivel felhagyni, valamit abbahagyni' értelmű igéből származtatják. Ezenkívül a szigorúan következetes 7 napos ciklus miatt a szabbat a 'hét' jelentésű seba szóval is kapcsolatba hozható, ahogy már Antiochiai Theophilosz kapcsolatba is hozta, így a szabbat (= 7. nap) változata volna. Szembeötlő hasonlóság mutatkozik a szabbat és az akkád sapattu között. Az 1. babilóniai dinasztia korában a hónap 15. napját sapattunak v. engesztelés napjának mondták. A teremtés eposza (Enuma elis, 5,19) összekapcsolja a holdciklus 1. negyedét a hónap 7. napjával, a teliholdat pedig az engesztelés napjával. A 7 napos periódus bizonyos határokon belül Mezopotámiában is ismeretes volt, de a Bibliával szemben ezek a napok nem voltak a nyugalom ünnepélyes napjai, hanem szerencsétlen napoknak tekintették őket. Más kérdés, hogy a szabbat mennyiben függ össze az akkád 'újhold' szóval. Ha a ~nak és az újhold napjának párhuzama (2Kir 4,23; Iz 1,13; Ez 46,1; Oz 2,13; Ám 8,5) alapján kézenfekvőnek látszik is, hogy a ~ eredetileg Izr-ben is a telihold ünnepe volt, a Kiv 23,12 tanúsága szerint a ~ már a kir-ok kora előtt független volt a holdciklusoktól. Lehetséges, hogy a ~ Izr. nomád korszakában egybeesett a holdciklusokkal, de a földművelésre való áttéréssel függetlenné vált tőle. - II. A ~ az ÓSz-ben. 1. Minden törv-kv. előírja, hogy a ~ot a mindennapi teendőktől való tartózkodással kell megülni: a Szövetség könyve (Kiv 23,12), a Tízparancsolat (20,8-11; MTörv 5,12-16), a Kiv 23,12 kultikus törv-ei, a szentség törv-e (Lev 23,3; 26,2) és a Papi kódex (Kiv 31,12-17; 35,1-3; Szám 28,9; vö. Ter 2,2; Kiv 16,5.22-30; Szám 15,32-36). A ~ra vonatkozó legrégibb előírás (Kiv 23,12) a munka tilalmával kapcsolatban humánus szempontokra hivatkozik: szolgáljon pihenésül embernek, állatnak egyaránt; ezt a megokolást a MTörv 5,12-14 is átveszi, de az 5,15 az Egyiptomból való kivonulásra is emlékeztet. - A ~ szt, mert Isten áldásán alapszik, aki a teremtéskor a 7. napon megpihent (Ter 1,1-2,4a; Kiv 20,8-11 és 31,17). A munka megszentségtelenítette: Kiv 35,3 tiltja a tűzgyújtást ~on, a Szám 15,35 pedig halálbüntetést ró ki arra, aki a ~ot megszegi. Az adásvétel (Ám 8,5), valamint a mezei munka szünetelt, még vetés v. aratás idején is (Kiv 24,21). Fölkeresték a szentélyt (vö. Iz 1,12), és megkérdezték a próf-któl, hova lehet az adott időben minden további nélkül útra kelni (2Kir 4,23). Jer 17,19-27: tilos a teherhordás; Iz 58,13: útnak sem indultak ~on. Iz 56,2-6; 58,13 és Jer 17,24-27 szerint csak az lehet részese az üdvösségnek, aki megtartja a ~ot. - A →babiloni fogság idején a →körülmetélésen kívül a ~ot is jelként kezdték értelmezni, mely megkülönbözteti őket a többi népektől (Kiv 31,13-17; Ez 20,12.20). - A fogság után Nehemiásnak szigorú intézkedéseket kellett hoznia a ~i nyugalom visszaállítására (Neh 13,15-22). A Makkabeusok korában a ~i nyugalmat bizonyos csop-ok oly szigorúan megtartották, hogy elenállás nélkül hagyták, hogy az ellenség lemészárolja őket, semmint fegyvert fogva megszentségtelenítették volna a ~ot (1Mak 2,37; 2Mak 6,11; 15,1). Mattatiás ezt túlzásnak tartotta, és elrendelte ilyen esetben a védekezést (1Mak 2,40), de a menekülő ellenséget üldözőbe venni nem volt szabad (2Mak 8,25). - 2. A késői zsidóságban. Az apokrif, főleg a rabbinista iratok a ~i nyugalmat illetően nagyon szigorúak voltak. A ~ szőrszálhasogató kazuisztika áldozata lett; és a „gyönyörű” és „dicsőséges” nap (Iz 58,13) elviselhetetlen teherré vált (vö. Jub 2,17-33; 50,6-13; a Misna Szabbat és Erubin traktátusa). A Jub 50,9 megtiltotta a házastársi érintkezést, az esszénusok pedig Josephus Flavius szerint (ZsidTört 2,8,9) a székelést is tilalmas dolognak tekintették. A rabbik 39 tevékenységet tiltottak: pl. valamit leszakítani (vö. Mt 12,2), terhet vinni (vö. Jn 5,10); orvos csak halálveszedelemben segíthetett, innen érthető, hogy kifogásolták Jézus gyógyításait (Mt 12,9-13; Mk 3,1-5; Lk 6,6-10; 13,10-17; 14,1-6; Jn 5,1-16; 9,14). Mivel főzni nem volt szabad, de az ünnepi étkezés hozzátartozott a ~ megüléséhez (vö. Jud 8,6; Lk 14,1), ezért az ételt előző nap készítették elő (vö. Kiv 16,5.22). - Kumránban a ~ok az emlékezés szt napjai voltak (vö. 20,8; Iz 58,13), s főleg a ~ volt az imádság ideje (1QS 10,5). A Damaszkuszi irat (10,14-11,18) előírásai szigorúak a ~ot illetően. Figyelmet érdemlő tilalmak: balgaságot v. valamit hivalkodásból mondani, a másnapi munkáról beszélgetni, a városból 1000 könyöknyinél messzebbre kimenni (→szombatnapi út), ételt készíteni, vizet meríteni, piszkos ruhát viselni, az állat ellésekor segédkezni, állatot a kútból v. a gödörből kimenteni (vö. Mt 15,12; Lk 14,5). Találkozunk olyan törekvésekkel is, melyek a ~tal kapcsolatos rendelkezések enyhítésére irányultak. Szabad volt ~on fürdőbe menni és állatot 2000 könyöknyi körzetben legeltetni. A Damaszkuszi irat (12,3-5) kifejezetten elítéli a halálos ítéletet mint a ~ megszentségtelenítését. - II. A ~ az ÚSz-ben. 1. Jézus szembefordult az írástudók és farizeusok szőrszálhasogató ~-értelmezésével, és nemegyszer vitába bocsátkozott velük (Mt 12,10-14; Lk 13,10-17; 14,1-6; Jn 5,8-18). Abból az elvből indult ki, melyet alapjában véve a rabbik is elismertek, ti. hogy a ~ van az emberért, nem az ember a ~ért (Mk 2,27), tehát a ~ megtartása nem öncél, hanem arra kell szolgálnia, hogy az ember könnyebben elérje élete célját. Az írástudókkal szemben, akik csak életveszély esetében tettek kivételt, Jézus jóval nagyobb szabadságot tett lehetővé, akár más emberen kellett segíteni, akár saját maguk szenvedtek valamiben szükséget (Mk 2,23; 3,4; Lk 13,15 stb.). Minthogy a ~ra vonatkozó törv-nek mint pozitív törv-nek az ember javát kell szolgálnia, Jézus hatalma tudatában jogot formált a megváltoztatására (Mk 2,28). Erre hivatkozva hagyott föl a fiatal Egyh. a ~ megtartásával. - 2. Jóllehet a Szentírásban valójában sehol nem fogalmazódik meg, Mt 24,20-ból mégis kikövetkeztethető, hogy Jeruzsálemben az első ker. közösségek a ~ra vonatkozó törv-t éppúgy megtartották, mint a többi zsidó szokást (ApCsel 2,1.46; 3,1; 10,9). Úgy látszik, Pál ap. a pogányok körében alapított ker. közösségeket nem kötelezte a ~ megtartására; ez visszatérés lett volna az „erőtlen és esendő elemek” szolgálatához (Gal 6,9). Óva inti a ker. hívőket: ne törődjenek vele, ha ezért elítélik v. bírálják őket (Kol 2,16). Ugyanakkor a 7 napból álló hetet megtartotta Pál, csak egy másik napot, a hét első napját jelölte ki az istentiszt. céljára (ApCsel 20,7; 1Kor 16,2). - III. A ~ az Egyház életében. A Teremtő megpihenésének és az Úr Krisztus sírban nyugvásának napját az őskeresztények a vasárnap vigíliájaként ülték meg, K-en inkább ünnepszerűen, összejövetellel és sztmisével, Ny-on inkább böjtöléssel. A vasárnapra virradó éjszakát gyakran virrasztással és imádkozással töltötték, mely virrasztás (nagy vigília) később csak →Húsvét, →Pünkösd és a →kántorböjtök ~ján maradt fönn. A ~i böjt azonban sohasem vált ált-sá. Az elvirai zsinat (300-303) 21. kánonja böjtöt rendelt ~ra, ami a 11. sz-ig megmaradt. Szt I. Geláz p. (ur. 492-496) a →kántorböjtök ~jára tette a papszentelés napját. Ny-on a ~ a Bold. Szűz Mária napja, a 8. sz-tól saját votív misével, a 10. sz-tól officiummal. A ~ esti litániát az 1229-i toulouse-i zsin. rendelte el. - A kk-ban előszeretettel választották a ~ot ütközetek napjául. - A néphit szerint ~on ki kell sütnie a napnak, hogy a kis Jézus kimosott ruhácskái megszáradjanak. Szegeden és vidékén az idősebb asszonyok ~on fehér kötőt viseltek, Kaposvárott a Szt Szűz tiszt-ére fehér abroszt terítettek az asztalra. A máriakéméndi kegytp. számára XIII. Kelemen p. 1765: minden ~ra 100-100 napi búcsút engedélyezett a tp. látogatóinak. A ~, a Bold. Szűz Mária napja a csíki →székelyeknél a keresztelés napja. Székelyföldön csak du. 4 óráig dolgoznak, mert a ~ „Mária napja, legalább részben meg kell tartani”. - Az ikgr-ban színe a fekete, féme az ólom, drágaköve az ónix. →elsőszombat, →halottak szombatja, →nagyszombat, →szombati kiváltság R.É.-T.J.P.-**

Vermeersch, Arthur: A Szűzanya napja. Elmélkedések az év minden ~jára. Ford. Benz Csáky Ilona. Kalocsa, 1926. - BTSz 1976:1242. - BL:1739. - KEK 2168-73. - Székely 1995:96.