szín: 1. fénylő, feltűnően tiszta (lat. purus) dolog: ~arany, ~méz, ~tiszta; ~e-java vminek (Faludi Ferencnél: színlik 'fénylik'). - 2. a test külseje, látható felülete: kül~, fel~, tej~, föld ~e, víz ~e, föld~t, szövet ~e; ellentéte: a dolog belseje, visszája, fonákja. - 3. oszlopokon álló tető, mely nincs körülfalazva és padlása sincs: kapu~, kocsi~. - 4. test felületéről visszavert →fény (lat. color): →színek. - 5. az →arc (ember) megjelenési formája: jó/rossz ~ben van, sápadt arcú. - 6. személy v. tárgy külső megjelenési formája (lat. species): →szentségi színek, ~ről ~re látás: →istenlátás, valakinek ~e előtt megjelenni, →színeváltozás. - 7. a valóságot eltakaró látszat, színlelés. - 8. színvallás: pártokat egymástól megkülönböztető ~ (kokárda). - 9. mutatványos hely (gör. szkéné, lat. scena): ~ház; mű, melyben a való életet utánozzák: ~mű, ~darab, ~ész. **

Czuczor V:1346.