Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zala vármegye


Zala vármegye (lat. comitatus Saladiensis), 11. sz – 1949. dec. 31. (1950. febr. 1.–): közigazgatási terület a Magyar Királyságban/Köztársaságban (1946–49), a DNy Dunántúlon. – É-on Vas és Veszprém vm., K-en a Balaton és Somogy vm., D-en a Dráva (határfolyó, jobbpartján Várasd és Belovár-Körös vm), Ny-on Vas vm. határolta. Dombvidék, völgyekkel és síkságokkal, DK-en a Bakony D-i ágai bazaltkúpjaival Badacsony (438 m. tszf.), Szent György-hegy (414 m. tszf.), Gulácsi-hegy (393 tszf.), Csobánc (376 m. tszf.), Haláp (361 m. tszf.), Tóti-hegy (346 m. tszf.), Agártető (513 m.); a Keszthelyi-hg. a Tátika (412 m. tszf.). K-i szélén a Balaton, mellékvize a Zala (138,8 km), torkolatvidékén a Kis-Balaton mocsárvidékét is táplálja. Folyói a részben csatonázott Sárvíz (111,4 km), a Kerka (83 km) és Valicka patakok közt a kistája a Göcsej (sajátos m. nyelvjárással), a Kerkától Ny-ra a síkságból kiemelkedő alsólendvai dombvidékkel (328 m. tszf.). Muraszerdahely táján a Mura és Dráva közti síkság, a Muraköz. – Földje a Krisztus szül. körüli évtizedekben róm. birtok, Pannónia tart. része lett. Ny-i szélén húzódott az Adriát és a Balti-tengert összekötő Borostyánkő út, amely Salla-nál (Zalalövőnél) vezetett át Zalán, ahol Tiberius cs. (ur. 14–37) idején katonai tábort építettek. A 4–9. sz: a vándorló germánok, hunok, k-i gótok, langobárdok, 568–: az avarok követték egymást. 845–74: a frank hűbéres Pribina dux fia, Kocel comes hűbérbirtoka volt Zalavár (Mosaburg; Blatinski-Grad) körül. Földjét a →honfoglaláskor a 7. sereg vezér, Vérbulcsú törzse foglalta el. A Balatont Ny. felől megközelítő út mellett építették a 10. sz. végén a környék közp-ját Kolon várát. Zalavár a honfoglaláskor Kál horka fia, Bulcsú birtokába került, aki 948: Bizáncban megkeresztelkedett. – →Pilgrim passaui pp. 8 p-i (hamisított) bullával bizonygatta, hogy jogutódja az 5. sz-i óker. lorchi pp-ségnek, mivel az az ő ter-én állott. E jogcímen igényelte az új m. egyh. érs-ségét. Arnulf frank kir. (ur. 880–899) nevében, 885: egy ál-birtokösszeírásában Zalavárt (Szombathelyt és Pécset is) birtokának tűntette föl, 997: azt III. Ottó (ur. 893–1002) ném-róm. cs-ral is megerősítette. – Géza nagyfejed. (ur. 972–997) Bulcsú utódaitól elkobozta a mocsári szigeten épült Zalavárt. →Koppány ter-ét, Somogyot katonai segédnépekkel vétette körül, 3 várat építetett e határvidéken. Kolonvár a Zalavár felé vivő utat a Zala folyó Kis-Balatonba torkollásánál s a hídvégi átkelőt zárta el. I. (Szt) István kir. (ur. 997–1038) a besenyő Tomaj vezérnek adta. A veszprémi várispán uralma Zalavárra is kiterjedt. A kir 1009: a veszprémi pp-nek adományozta Marcaltőt (azaz Sümeget) és Kolonvárt. Kolon (a későbbi Szala v. Zala) vm egyike volt az István-kori 48, körülhatárolt ter-ű, s egyben a 24 határvm-nek. – Beszprim [Veszprém] hg. (Géza unokája) több vm-re terjedő birtokot kapott; alá tartozott Zalavár s a közelében lévő másik Veszprém nevű hely (2010: Zalaszentmárton). Ő építtette újjá tp-ait; a Szt Adorján baz-át, mint kiváltságos kir-i egyh-at, 1019: a lengy. háború után sztelték föl (amit a 977 k. Salzburgban hamisított okl-ek apátsággá léptették elő). Mivel csak 1090: kezdődött az egyh. ispáni várba történő beépítése (→somogyvári apátság); a bencés alapításra vonatkozó 1019-i, 1024-i, 1101(!)-i okl-ek 14. sz-i hamisítványok; 1019: monostor el sem fért volna a récéskuri szigeten). A veszprémvölgyi gör. ktornak adományozott 9 falu egyike volt Zaleszi (Erdőtúl t.i. Sarlós). – A kora Árpád-kori ~ nagybirtokosai az Atyusz és Buzád-Hahót; középbirtokosai a Bogát-Radvány, Gyovad, Gyüre, Kaplony, Lás-Vérbulcs, Tomaj, Türje; kisbirtokosai az Aracsa, Damasa, Palat és Terkent (Csabi) nemzetségek. – 1055. András kir. Szt Ányos tiszt-re megalapította a →tihanyi Szent Ányos bencés apátságot (1060 őszén oda temették); alapítólevele a legkorábbi eredetiben megmaradt hazai okl., elsőként tartalmaz összefüggő m. szövegrészletet. 1141–46: a Gut-Keled nb. Márton ispán és neje a Csatáron általuk alapított bencés monostor számára végrendelkezett. 1160 táján Kapornakon a bencések, 1226: Örményesen a pálosok, 1239: Bajkon a prem-ek telepednek meg. 1250 k. épült az őrsi prép-ság tp-a. 1232: a ~i →szerviensek soraikból választottak bírákat (ez a nemesi vm. alakulásának kezdete). 1234: Hahóton monostort alapítottak. 1242. II. 2: az öldöklés elől Tihany és Zalavár várába menekült környékbeli nép nevében is kérte a (székes)fehérvári papság a Sztszék segítségét a tatárok ellen. 1247: a veszprémi székeskápt. szabályozta a ~i kápolnák bevételeiből a kápt-t megillető részt. 1258 nyarán IV. Béla (ur. 1235–70) fiával István kir-fival letörte a stájer urak m. uralom elleni mozgalmát, Istvánt Stájero. hg-évé tette (aki e c-et 1260-ig viselte), hgségéhez kapcsolta ~ és Vas vm-t. IV. Béla kir. Szigligetet várépítés céljából 1260: a pannonhalmi apátságnak adományozta. 1263: az első városalapítási kísérlet Zalában (Komáron). IV. Béla fia Béla hg. szlavon hgségéhez csatolta Baranya, Somogy, ~ és Vas vm-t. 1269 nyarán a nemesi vm. első hatósági jelentése igazolta a Hahót nb. Panyit és fia elleni gyilkossági vádat. Várai 1248: Tátika (413 m. tszf.), 1255–72: Csobánc (513 m.), 1260–62: Szigliget, 1270 előtti Sztrigó, 1298–1307: Rezi (427 m. tszf.), 1318 előtti Sümeg, 1329 előtti: Hegyesd, 1357: Kemend és Lindva. 1323. IV. 29: Lőrinc mester, a Kanizsai család őse adományként kapta Kanizsaszeg várát és uradalmát. 1328. IX. 21: a brucki békében III. (Habsburg) Frigyes ném. kir. és testvérei II. Albert és Ottó osztr. hg-ek megígérték Muraköz, Csáktornya és Sztrigó várának visszadását I (Anjou) Károly Róbertnek (ur. 1307–42), de nem tették, ezért I. Károly 1337. nyári hadjáratában visszafoglalta azokat, leverte a lázadó Babonic(hacsekkel)okat és Kőszegieket, váraikért (pl. Nemti) az orsz. belsejében adott másikat. 1339: Enyerén, 1399: Jenőn a pálosok építettek ktort. I. (Nagy) Lajos (ur. 1342–82) a Sitkey család vásártartási jogát Véged faluban 1346. I. 12: megerősítette. 1353: a kir. a kisebb – így Zalában a tihanyi, csatári és almádi bencés, a türjei prem. és az újudvari keresztes – konventektől visszavonta pecsétjüket, csak zalavári és a kapornaki bencéseké maradt meg hiteles helynek. 1381. VIII. 24: kijelölték (Zala)Egerszeg határait. 1389. III. 3: alsólendvai Bánffy János, Miklós és László között fölosztották a Lendva és Lenti várához tartozó falvakat. 1396: a Kanizsai testvérek (Luxemburgi) Zsigmond kir-t (ur. 1387–1437) támogatták trónja visszerzésében. 1421. IV. 20: Zsigmond kir. →Eberhard ppnek, testvéreinek Jánosnak és Rudolfnak zálogba adta Rezi, Zsid, Tomaj és Falud, s a Rezi várhoz tartozó Keszthely mezővárost és Pölöske várának felerészét minden tartozékukkal. 1441 tavaszán I. (Jagelló) Ulászló (ur. 1440–44) dunántúli hadjáratában visszavívta Erzsébet kirné híveitől Veszprém, Vas és ~ várait. 1446. IX. 8: zalai nemesek hatalmaskodtak Egerszeg és Nova mezővárosokban. 1457–58: Kanizsai László megmenekült V. László kir. (ur. 1453–57) fogságából. 1459. IV. 24: I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1459–90) hűségükért megjutalmazta Kanizsai Lászlót és Miklóst. 1479. VIII: tör. portyázó csapat hatolt be Vas és ~be. – Egyh-i birtokosai: almádi és a bakonybéli apátság, budai prép. és kápt., csáktornyai pálosok, csatári bencés apátság. Várai (első említése): Lindva (Lendva, 1236; a róm. Halicanum város helyén), Szent György vára (Békavár, 1445), Buzádsziget (1292 előtt), Csáktornya (1270 előtt), Csobánc (1255–72), Fancsika (1441), Hegyesd (1329), Iklód (1433), Isztrago (Sztrigó, 1271), Kanizsaszeg (1296–1318), Kemend (1357), Nempti (Németi, 1275–1325), Páka (1369), Pölöske (Piliske, 1270 előtt), Rezi (1298–1307), Reznek (1426), Sümeg (1318 előtt), Zalavár (840 k.), (Szécsi)Sziget (1437), Szegliget (1308), Szent-Giro(l)t (1443), Szent-György (1411, Kanizsa mellett), Tátika (1242–48), Tapolca (1272), Tihany (Tikuny, 1093), Újdombró (1446). városai: Almád (1249), Bak (1353), Bekcsehely (1321), Bódogasszonyfalva (1411), Csáktornya (1455), Csap(i) (1325), Cseszt(e)reg (1334), Dabronak (1334), Egerszeg (1247), Faisz (1212), Hosszúfalu (1411), Kanizsa (1245), Kapornak (1230), Keszthely (Mogentiana róm. őrtorony közelében 1247), Kolon (1327), Komár (Somogyban 1331), Lendva (Halicanum helyén 1236),Letenye (1347), Magyaród (1327), Mánhida (1332–37), Nedelic(e) (1367), Nempti (Németi, 1343), Nova (1255), Páka (1369), Peleske (1234), Perlak (1364), Simeg (1394), Szabar (1335), Szántó (1336), Szemenye (1353), Szt-Giro(l)t (1247), Szt-László (1429), Szepetnek (1347), Szerdahely (1458), Tapolca (1272), Tihany (1093), Zalavár (1264), és össz. 1077 falu. Közöttük Adorjánfalva, Letenye, (Lispe)Szentadorján, Ligetvár, Meddes, (Zala)Szentbalázs, de a Göcsej-táj helynevei kései avarkori, ill. rovásírásos leleteinek csoportos előfordulása székely telepeket sejtet. Kk-i ter-ét nagyjából megőrizte a →trianoni békéig, azzal a kivétellel, hogy a →Muraköz (v. Dráva-Muraköz) – amelynek, ha szlavóniai (tóto-i) földesura volt (annak birtokaival együtt) Varasd, ill. Kőrös vm-hez, a somogyi oldalon, Kiskomárom, Galambok, Karos stb. vidékét – birtokosaitól függően néha – Somogy vm-hez számították. Járásai (székei) közül a 15. sz: a kapornokit, a tapolcait és a rednekit (vagy rennekit) említették. Nagy uradalmak köz- és kis-nemesi birtokokkal, világiak egyh-iakkal változatos csoportokban találhatók. 1494–95: a kincstári bevételekről és kiadásokról →Ernuszt Zsigmond kincstartó, pécsi pp. készített számadása szerint ~ben 1089 helységben, 8816 porta volt (helységenkénti portaátlag 8,1; Mo. kb. 250.000 adózó portáján 12,96) ~ban 1494: 9553, 1495: 8979 ft adót vetettek ki ter-ére. 1508 tavaszán Thurzó György zalavári és Miklós bátai apát egyházlátogatást tartott a csatári, hahóti, kapornaki, murakeresztúri, tihanyi bencés monostorokban ahol öszeírták az ingóságokat. 1512. VI. 24: Tolnai Máté pannonhalmi apát megreformálta a hazai bencés r-et létrehozta az apátok szöv-égét – melynek a zalavári is tagja lett – elkészítették a szöv. szabályzatát. – 1514. VI: Vas és ~ szövetkeztek a keresztesek várható zavargásának közös elhárítására, ehhez VII. 9: csepregi gyűlésükön Sopron vm. nemessége is csalakozott. Közösen kérték vm-iknek Kanizsai János főúr pártfogását mindenki jobbágyai ellen, DNy-Dunántúlon harcok nem voltak. 1514. VI. végén Vas és ~ szövetkeztek a paszthadak ellen, melyhez a VII. 9: a csepregi tanácskozáson Sopron vm nemessége is csatlakozott. E vm-k Kanizsai Jánost kérték a védelem megszervezésére s az ellenszegülők megbüntetésére. – 1526. VIII. 29: zalaiak a mohácsi csatában. I. (Nagy) Szulejmán szultán (ur. 1540–66) a Bécs elleni hadjáratban 1532: Zákány-Kanizsa-Kapornak-Sárvár útvonalon jutott Kőszeg alá. 1542. IX. 15: pestisjárvány pusztított Zalában, 1553. VII.–1554. II: Kanizsa környékén. 1563: ~ tör-től meg nem szállt részének lakossága az adólajstromok alapján kb. 40–56.000. Szigetvár (1566) eleste után, szerepét a Balaton és Dráva közti főkapitányság székhelyévé tett Kanizsa vette át, 1556: kir-i rendeletre palánkfalakkal erősítették meg a várakat, 1554: évi 6, 1567-től évi 12 napban határozták meg a várakhoz rendelt igás és gyalogos robotot. Mivel a várak katonasága csak az ostromok visszaveréséhez volt elégséges, a környékbeliek védelmére nem – Sümeg védelmére pl. 50 lovast és 16 gyalogost tartottak – a zalai jobbágyok a székesfehérvári szandzsák defter-jegyzéke szerint a tör-nek is fizettek adót. 1573. II. 3: a tör. portyázók földúlták Kanizsa külvárosát. 1574: Alsólendván a prot. Hofhalter Rudolf vándornyomdász 1573–74: Kultsár György iskolamester bibliamagyarázatait nyomtatta. 1575: a tör. veszély miatt a zalavári és a kapornaki konvent iratait Vasvárra szállították. 1587. VIII: Zrínyi György, Nádasdy Ferenc és Batthyány Boldizsár végváriakkal legyőzött egy tör. sereget. 1592. II. 19: a Gergely-naptárt megszegő (ünnepeket, vásárokat a régi szerint tartó) nemnemesekre minden egyes ház után 1 frt, a nemesekre 12 frt bírságot szabott a vmi rendelet. – 1600. VIII: Ibrahim nagyvezír Babócsa (Somogy vm.) és Kiskomárom bevétele után ostrom után X. 20: elfoglalta Kanizsa várát (a vár föladásáért G. Paradeiser kapitányt Bécsben a haditörvényszék 1601. X. 19: lefejeztette); a tör-ök még X: megszervezték a 4. mo-i (kanizsai) vilajetet. 1601. IX. 10–XI. 17: Ferdinánd főhg. kb. 28.000 fős sereggel megpróbálkozott Kanizsa visszavívásával, de a zord idő miatt elvonult. 1605: Bocskai István fejed. hadai Zalában. 1606. I. 7: Sopron, Vas és Zala r-einek részgyűlésén a Rába-vonal védelmének megerősítéséről határoztak. XI. 11: a →zsitvatoroki békében kimondták: Kanizsa környékéről a budai pasa Batthyány Ferenccel egyetértésben döntsön; a tör. adót a hódolt falvak bírái szedjék össze; a tör. katonák ne járjanak ki a falvakba. – Kanizsa elvesztése után 1607–: új védelmi vonalat szerveztek a D-Dunántúlon a Batthyány családból származó főkapitányok és a főkapitányság székhelye is Körmend lett. A patakok, mocsaras völgyek és erdőségek átjárói kisebb-nagyobb végvárak patkóalakban fogták körül a közéjük ékelődő hódoltsági ter-et. Kőből épített, kk-i várból, várkastélyból v. ktorból álló magja csak egy részüknek volt, a többi fából és földből készült palánkvár volt. A végvár-vonal Légrád, Csáktornya, Kányavár, Szécsisziget, Lenti, Alsólendva, Körmend (előterét a Zala folyó mentén Őriszentpéter, Lövő, Mogyorósd és Tótfalu védte). A Zalától D-re Pölöske, Kapornak és Kiskomár ékelődött a hódoltságba. A Zala vonalát Egerszeg (hátterét Egervár), Kemend, Bér, Szentgrót (mögötte Türje), Szentgyörgyvár és Zalavár védte; a Balaton szögletét Keszthely vára zárta le. A tör-ök mozgását figyelték, ágyúlövéssel riasztották egymást, a vonalon percek alatt értesültek a tör. támadás irányáról. A kettős adóztatás, a végvárak építése, ellátása a munkaerőt, s a megtermelt élelmiszereket erőn fölül igénybe vette. – 1620: amikor a végvárak m. hajdúi önként →Bethlen Gábor fejed. mellé álltak Sümeg, Kiskomárom, Pölöske, Egerszeg, Egervár és ~ nemesei is csatlakoztak hozzájuk. 1621. XII. 31: a →nikolsburgi béke révén a ter. visszakerült kir-i Mo-hoz. Bethlen 1623-as hadjárata idején II. (Habsburg) Ferdinánd parancsára ~ X. 23. ált. fölkelést hirdetett Bethlen hadai ellen. A zsitvatoroki békét Szőnyben 1627. majd 1642: újították meg 20 esztendőre. Batthyány Ádám főkapitány és a kanizsai pasa VII. 29: Egerszegen megállapodtak megtartása módozataiban. 1639: →Zrínyi Miklós ~ főispánja 9 muraközi faluban 17 jobbágytelekre telepített hajdúkat, fölmentve őket az úrbéri szolgálatok alól, 1650. X. 25: katonai szolgálatért más muraköziek, letelepített katonák is földet kaptak, 1656: →Széchényi György pp. (mint földesúr) Tapolca mezővárosnak hajdú kiváltságokat adott. 1661: a keszthelyi tör. parancsnok titkos keresk. egyezményt kötött a környékbeli végvárakkal és nemesekkel. 1663. XI. 28: Légrádnál Zrínyi Miklós legyőzte a tör-öket. XII. 12: Csáktornyán Julius Hohenlohe gr. a rajnai szöv. csapatainak parancsnoka Zrínyivel közösen kidolgozott hadjáratban, 1664. I. 29: Zrínyi Miklós, Batthyány Ádám gr. dunántúli főkapitány és a ném. birod. csapatok elfoglalták Pécset, II. 2: fölégették az eszéki Dráva hidat (amit a tör-ök V-ra újjáépítettek). A téli hadjáratban a hódoltságba 240 km-re benyomult Zrínyi seregével visszatért Muraközbe. 1664. IV. 28– VI. 2: a szövetséges hadak a tör. birtokolta Kanizsát ostromolták, de Köprülü nagyvezír kb. 40.000-es hada közeledtének hírére elvonultak. VI. 8: a tör. fősereg megkezdte →Új Zrínyivár ostromát. VI. 15: R. Montecuccoli gr. (1609–1680) cs-i főparancsnok fölvonult a várhoz, de az ostromot tétlenül szemlélte. VI. 30: Zrínyi tiltakozása ellenére a szövetségesek a várat föladták, amit VII. 7: Köprülü fölrobbantatott; e hadjáratban Egerszeg várát és városát is fölégette. VIII. 1: a győztes szentgotthárdi csata után a cs-iak aláírták az orsz-os fölháborodást keltő →vasvári békét. Miután VII. 25. és IX: Zrínyi Péter (1621–1671) Habsburg ellenes szöv-i ajánlatát XIV. Lajos (1638–1715) fr. kir. visszautasította, XI. 18: Zrínyi Miklós vadászbalesetben (a kortársak szerint merényletben) meghalt. 1670. IV: a felsőmo-i fölkelés terjedésének megakadályozására P. Spankau cs-i generális csapatai földúlták Muraközt, a csáktornyai várat, elfogták Zrínyi Péter nejét Frangepán Katalint és kiskorú leányát. 1690. IV. 13: a körülzárt Kanizsát tör. őrsége átadta Batthyány Ádám gr. és Zichy István (1616–1693) gr. csapatainak. ~ a tör. elleni védelemre kb 30 várat, ktort erősített meg, a tör-ök által elpusztított Somogy vm-t az ogy. az 1596:41. tc-kel Zalával egyesitette (1715. visszaállíttatta Somogy vm. önállóságát). – A tör. kiűzése után a néptelen pusztákat m., délszláv és ném. telepesekkel betelepítették. 1702: Kanizsa várát (mint ~ várait, Sümeg és Csobánc kivételével) lerombolták, a részben köveiből újjáépülőben, 1703: Kanizsa mezőváros önkormányzatot kapott. Sümegen és Csobáncon cs-i őrség állomásozott. 1704: a kuruc sereg elfoglalta a zalai várakat, 1705 végére Dunántúlt, Sümeg várában lőport és lőszert gyártottak. A lakosság csatlakozásával Bottyán János (1645 k.–1709) serege a dunántúli hadjárat 2 hónapja alatt kb. 30.000 főre gyarapodott. Zalában Kisfaludy László ezredes toborzott. 1706. XI: Heister cs-i tábornok a Muraköz felől végigvonult ~ Ny-i részén, 4 kuruc csapat XI. 6–7: Győrvárnál legyőzte a cs-iakat, ez volt a szab.harc legnagyobb zalai összecsapása. 1707. II: Szász Márton alkapitány Csobánc kuruc védőivel verte vissza a cs-i ostromot. 1708. I. 15: a dunántúli vm-k gyűléseztek Sümegen. – 1715: az adóösszeírásban [Nagy]Kanizsa lakóinak 60 %-a m., 18 %-a délszláv (főleg horv.), 22 %-a ném. nevű. A vagyonosabb ném-ek város tanácsának jegyzőkvét 1755-ig ném-ül vezették, csak 1745: választották az első m. nevű városbírót. ~ben a 18. sz. első felében telkenkénti, ill. családfőként évente kb. 70–95.000 ft. hadiadót és a vm-nek 7–15.000 ft háziadót fizettek, 1730. I. 23: z vm közgyűlése a személyükben nem nemesek adófizetését szabályozta. 1730–32: Zalaegerszegen Felice Donato Allio tervei szerint fölépítették a vmházát. – A török háborúk idején a Balaton-felvidéken a Szigliget–Sümeg–Balatonfüred háromszögben 50 falu és város, 87 kisebb lakott hely, Tapolca–Kapolcs–Balatoncsicsó–Dörgicse–Balatonfüred környéke pusztult el, de elnéptelenedett Sümeg, Csabrendek és Zalaszegvár környéke is. A vidék 31 helységet érintő újratelepítésének 1/3-át a veszprémi ppség és a tihanyi apátság végezte, az Esterházyak 7 falut telepítettek be. A telepítések 2/3-a 1720 után történt, (pl. Örvényest 1773: másodszorra telepítették). 8 faluba m-okat, 14 faluba ném-eket, 4 faluba m-okat és ném-eket, 1 faluba tótokat, 1 faluba m-okat, ném-eket és tótokat. A 16. sz: már puszta Pulába 1745. VII. 1: m-okat, 1746: bajorokat vittek. 1760: fölszentelték a zalaegerszegi Mária Magdolna-tp-ot, 1765. VII. 20: Nagykanizsán megalapították ~ első gimn-át. 1766: a jobbágymozg. terjedése miatt Mária Terézia (ur. 1740–80) ~be kir. biztost küldött, XII. 29: Sopron, Vas, ~, Somogy, Baranya és Tolna vm-ben egységes úrbáriumot vezetett be, 1767. I. 23: orsz-os →úrbéri pátenssel szabályozta a földesúri szolgáltatásokat. 1776. VII. 6–7: Tihanyban a Balaton és környéke vízrendezésének kir. biz-a a tó vízszintjét szabályozó csatorna megépítéséről határozott (részletekben a 19. sz: készítették el) 1785. III. 9: Zala, Varasd, Zágráb, Körös, Pozsega, Szörény megyékben gr. Balassa Ferenc a kir-i biztos. – 1785–87: népszámláláskor 640 települése [Belső-Türje, Csáktornya, Csesztreg, Dobronak, Kapornak, Keszthely, Kiskomárom, Kottori, Külső-Türje, Lendva, Légrád, Muraszerdahely, Nagykanizsa, Nedelic, Nova, Perlak, Stridó, Sümeg, Szentgrót, Szécsisziget, Tapolca, Tihany, Turnisa, Zalaegerszeg mezővárosa, 582 faluja, 34 pusztája 42.302 házában, 43.559 családjában, 229.617 fő élt, ebből 305 pap, 7977 nemes, 60 tisztviselő, 3509 polgár, 16.618 paraszt, 18.795 polgár és paraszt örököse, 21.520 zsellér, 155 szabadságolt katona, 6088 egyéb, 39.561 a 17é. aluli fiú élt. 1786. V. 2: a →Helytartótanács fürdőrendtartási és egészségügyi szabályzatot adott (balaton)füredi gyógyhelynek. – 1797. IV. 18: ~ föliratban tiltakozott a nemesi fölkelés összehívása ellen; Festetich György gr Keszthelyen megalapította az eu-i szárazföld első gazd. akad-áját, a Georgikont. 1798. IV. 12: Ferenc kir. rendeletére, IV. 24: a fölirat íróit kizárták a vmi tisztségekből, Festetich György gr-ot kitiltották az udvarból. 1807. I. 26: ~ben a lat. helyett bevezették m. hivatali nyelvet. 1809. VI. 5: Sopron és Vas vm-be tört be a fr-ol. Itáliai Hadsereg, VI. 8: Türje és Gógánfa térségében a fr. földerítőket a veszprémi lovasezred megfutamította (néhányat el is fogott), VI. 9: Gógánfánál a fr. dragonyosok visszaverték a m. lovasszázadokat. VI. 11: bevonultak Zalabérre. VI. 14: Zala nemesi fölkelői 1 lovasezreddel (1100 fő, vesztesége 16 halott) és 1 gyalogos zászlóaljjal (1094 fő, vesztesége 15 halott) vettek részt a vesztes győri csatában. 1821. IV. 4: az elrendelt 28.000 újonc állítását a kir-i biztosok Nógrád, Nyitra, Sopron, Trencsén, Varasd, Veszprém, Zemplén és ~ csak kényszerrel tudták végrehajtani. – 1817. II. 27: Keszthelyen megrendezték az első Helikon-ünnepséget. 1822. VIII. 13: Ferenc kir. rendeletére a hadiadót papírpénz helyett (a 2,5x értékesebb) ezüstpénzben kellett befizetni; a vm-i önkormányzatok ellenálltak, de 15 vm., köztük ~ az első fölszólításra engdelmeskedett. – 1828: székvárosa [Zala]Egerszeg 425 házában (2798 r.k., 316 [10,14 %] izr.) 3116 fő, a mezővárosai közül (Zala)Apáti 90 házában (679 r.k., 8 izr.) 687 fő – Belatinc 94 házában (665 r.k., 5 prot., 44 [6,77 %] izr.) fő – Csáktornya 190 házában (1298 r.k., 7 prot., 154 [10, 56 %] izr.) 1459 fő – Csesztreg 69 házában (513 r.k., 4 prot., 10 izr.) fő – Dobranak 105 házában (785 r.k., 1 prot., 9 izr.) 795 fő – (Zala Szent)Grót 191 házában (1181 r.k., 146 prot., 85 [6 %] izr.) 1.412 fő – (Köves)Kálla 118 házában (222 r.k., 654 prot.,19 izr.) 895 fő – (Nagy)Kanizsa 762 házában (4829 r.k., 30 prot., 1038 [17,6 %] izr.) 5897 fő – (Nagy)Kapornak 109 házában (876 r.k., 2 prot., 6 izr.) 883 fő – Keszthely 901 házában (6648 r.k., 26 prot., 256 [3,7 %] izr.) 6930 fő – (Kis)Komárom 180 házában (1352 r.k., 5 izr.) fő – Kottori 261 házában 1971 r.k. lakos – Légrád 311 házában (2084 r.k., 249 prot., 4 izr.) 2337 fő – (Alsó)Lendva 109 házában (826 r.k., 62 [7,5 %] izr.) 888 fő – Lenti 82 házában (622 r.k., 2 prot., 9 izr.) 633 fő – (Zala)Lövő 69 házában (416 r.k., 8 prot. 117 [26,5 %] izr.) 541 fő – Nedelic 134 házában (997 r.k., 3 prot., 1 izr.) 1001 fő – Nova 81 házában (573 r.k. 8 izr.) 581 fő – Perlak 312 házában (2299 r.k. 12 izr.) 2311 fő – (Zala)Szentgrót [Polgárváros] 105 házában (709 r.k., 112 prot.) 821 fő – Stridó 35 házában 259 r.k. lakos – Sümeg 355 házában (2598 r.k., 9 prot., 15 izr.) 2622 fő – Zalabér 91 házában (668 r.k., 39 izr.) 707 fő – Zalavár 80 házában 649 r.k. lakos – Szécsisziget 25 házában (209 r.k., 5 prot.) 215 fő – (Mura)Szerdahely 101 házában (666 r.k., 5 prot.) 671 fő – Szigliget 68 házában (493 r.k., 3 prot.) 501 fő – Tapolca 341 házában (1.569 r.k., 43 izr.) 1612 fő – Tihany 74 házában (420 r.k. 139 ref., 6 izr.) 565 fő – Turnisa 110 házában 825 r.k. lakosa – Türje 166 házában 1268 r.k. lakos; 32 mezővárosában, 575 falujában, 266 pusztáján össz. 257.026 fő élt. – →Kisfaludy Sándor költő kezdeményezésére közadakozásból 1831. III–VII. 2: fölépítették a (balaton)füredi színházat. IX. 16–XII. 15: kolerajárvány volt a Balaton-felvidéken a Sümeg-Tapolca vonalig; 17 zalai település falu lakosságát érintette, 14 falu hivatalos adatai szerint 247 lakos betegedett meg, közülük 102 ember meghalt (a fertőzött zalai ter-ek lakosságának kb. 1 %-a) 1836–40: Bogyay Lajos halápi földesúr gazdaságában Zalában az elsők között vezette be a vetésforgót. 1839. V. 6: →Deák Ferenc előterjesztésével ~ állást foglalt a szólásszabadság védelmében. 1841. I. 11: ~ közgyűlése körlevélben javasolta, hogy a vmi bíróságok pénzbüntetésre ítéljék a vegyes házasságok megáldását megtagadó r. k. papokat. I. 14: Esztergom és II. 18: Heves vm. egyetértése után a →Helytartótanács az akciót leállította. 1843. IV. 4: a verekedéssel végződött házadót elutasító vmi közgyűlés után Deák Ferenc nem vállalta az ogy-i követséget. Gyárkiváltságot kapott Lackenbauer Sámuel és társa (Nagy)Kanizsai likőrüzeme. 1844. XII. 8: Kanizsán megalakították a Védegyletet. 1845. II. 9: Szentgróton a fiókvédegyletet. 1845. III. 2: ~ nemessége vállalta az adófizetést, VII. 26: tiltakozás az igazságtalan tagosítás miatt. VIII. 2: (Nagy)Kanizsán takarékpénztárat alapítottak. 1846. III. 3: ~ közgyűlése körlevélben ítélte el az adminisztrátori rendszert és a kormány horv. pol-ját. III. 18: ennek tárgyalásakor Pest vm. közgyűlésén Kossuth Lajos (1802–1894) megoldásként az ogy-nek a népképviselet, a kormány felelősségét és a közadózás törv-be iktatását javasolta. IV. 5: →Széchenyi István gr. elnökletével megalakult a Balatoi Gőzhajózási Társ. IX. 21: (Balaton)Füreden vízre bocsátották az első balatoni gőzhajót, a Kisfaludyt (a névadó szobrának VI. 11: fölavatása nemz-i tüntetéstéssé vált). Csuzy Pál és Tolnay Károly ~i követ tagja volt azon ogy-i küldöttségnek, mely 1848. III. 16: Bécsbe vitte az ogy. határozatait. III. 20: Nagykanizsa város közzétette 12 pontját. – 1848. IV.–1849. VIII: ~ ogy-i követei Bója Gergely (kanizsai), Deák Ferenc (szentgróti), Tolnai Károly (keszthelyi), helyette: Csány László (1849. VI. 15–), Glavina Lajos (csáktornyai), Horvát Péter (letenyei), Gyika Jenő (lendvai), Puthcány József (tapolcai), Simon Pál (baksai), Csertán Sándor (egerszegi). V. 8: Zalában kihirdették az →áprilisi törvényeket. V. 15: erőszakos erdőfoglalás volt Csehiben. VI. 5. után. önkénteseket toboroztak a honvédségbe. Csány László (1790–1849) Dunántúl kormánybiztosa szervezte a Dráva- és a Mura-mente védelmét. Jellasic horv. bán csapatai, IX. 11: Varasdnál és Perlaknál betörve harc nélkül elfoglalták Muraközt, amelyet Jellasic rendelettel Horváto-hoz csatolt. IX. 16: ~ megtagadta az együttműködést Jellasic-csal. X. 3–4: nemzetőrök szétverték a horv. utóvédet (veszteségük 81 halott, 113 fogoly, köztük 2 tiszt). X. 18: Perczel Mór (1811–1899) visszafoglalta Muraközt, de XI. 11: kénytelen volt föladni. XI. 22., ill. XII. 12–18: támadásokkal igyekeztek távoltartani Muraköztől a cs-iakat. A. Windisch-Grätz (1787–1862) tábornagy XII. közepén indított támadásakor Perczel hadteste elhagyta ~t. XII. 13: az osztr. min.tanács úgy döntött: „Muraköz ideiglenesen Horvátországhoz csatoltassék”. A cs-i katonasággal visszatért horv. tisztviselők, a m-okat elűzték hivatalukból. 1849. I–: teljesen elzárták ~től. Nagykanizsát I. 13: szállták meg a cs-iak, lakóitól 20.000 ft sarcot szedtek. II. 3: ~ vez-i eredménytelenül kérték Fiath Ferenc cs-i biztost, hogy járjon közbe Muraköz visszaszerzése érdekében. V. 21. a zalai 47. honvéd zászlóalj is részt vett Buda visszavívásában; a tavaszi hadjárat győzelmei nyomán ~ből is kivonultak a cs-iak. X 9: a cs-iak halálra ítélték Csány Lászlót. – ~t 1849. IX–: a székesfehérvári, 1853–: a soproni katonai ker-be osztották, járásait 1849: kisebb, 1854: nagyobb mértékben átszervezték. 1850. I. 17: ~ muraközi járását Varasd vm-hez csatolták. IV. 25: Deák Ferenc megtagadta az együttműködést a cs-akkal. 1850: a közigazgatási reform 12 balatonmenti közs-et átcsatolt Zalából Veszprémbe; de 1854: az újabb reform ezek közül csak 6-ot hagyott meg Veszprémnél. A nemz. ellenállást szervező →Gasparich Kilitet 1852: kivégezték, Nedeczky Istvánt 1865: 20 é. ítélték. – 1860. IV. 22: megnyitották a Trieszttel összeköttetést teremtő Nagykanizsa–Pragerhof (Krajna), 1861. IV. 1: a Buda–Nagykanizsa Déli Vasútat. 1861. III: Nagykanizsán megalapították a Honvédegylet és ~ első szak- és hírlapjait, ezek: a Kertészeti és Ipargazdasági Vezérlapok (Keszthely, 1861. IV–IX), a Balaton-Füredi Napló (1861. VI. 15–1863. IX. 18), a Dunántúli Társadalmi Közlöny és Közhasznú Ismeretek Tára (Nagykanizsán 1861. X. 14–XII. 29. majd Keszthelyen 1862. I. 5.–1863. XII. 27.), a Zala–Somogyi Közlöny (Nagykanizsa 1862. VII. 1.–1873. XII. 28). 1865. IX. 30: megnyitották a Sopron–Nagykanizsa vasútvonalat. 1869: a 12 járása 613 önálló és 229 kapcsolt közs-ében (842 településén) 333.237 fő élt. – 1870. IX. 22: Nagykanizsán Általános Munkásegyletet, 1889. X. 19: Munka néven szabadkőműves páholyt szerveztek, (utóbbit 1920. V. 18: föloszlatták). – Kézművességét 61 helységében céheinek alapítási éve jelzi: (Zala)Apáti 1776, 1861: takács, 1793: szabó, 1799. vegyes; Bagonya 1779: fazekas, kádár, takács, varga(cipész), (Szent)Balázs 1863: vegyes; Bánok és Szentgyörgy 1777:fazekas; Belatinc 1777: vegyes; Boldogfa 1775: takács; (Ó)Budavár és Csicsó 1838: takács, Csáktornya 1676: lakatos, szíjgyártó, szűcs, 1686, 1765: csizmadia, 1676, 1765: szabó, 1697, 1765: tímár, varga (cipész), 1744: takács, 1765: vegyes; Csobánc 1701: csizmadia, kovács; Dobronak 1750: kovács, 1777: fazekas; Dráva vidék 1829: takács; Dubrava 1776: csizmadia, varga(cipész); (Zala)Egerszeg 1633, 1777: varga (cipész), 1669: kardkészítő, kovács, lakatos, ötöv, szíjgyártó, 1672, 1718, 1775: csizmadia, 1676, 1775: (magyar)szabó, (német)szabó, 1712: gombkötő, 1726, 1777: fazekas, szűcs, 1728, 1763: csapó, 1744, 1786, 1829: bognár, kovács, kötélverő, nyerges, szíjgyártó, 1745, 1843: asztalos, 1746: bognár, 1770, 1814: asztalos, kádár, lakatos, órás, üveges, 1775: szűrszabó, 1775, 1849: magyar varga, német varga, 1775: vegyes, 1778: takács, 1827: szíjgyártó, 1872: asztalos, lakatos; Egregy és Tapolca vize mellett 1663: molnár; Zala vize mellett 1674, 1714, 1768, 1846: molnár; (Szent)Grót 1636: kardkészítő, kovács, lakatos, szíjgyártó, szűcs, 1640, 1718: csizmadia, 1640, 1777, 1861: takács, 1654, 1853: szabó, 1776, 1824: vegyes, 1777: szabó (váltóműves), szűrszabó, ?: kovács, lakatos, szíjgyártó; (Szentlászló)Egyháza 1647 varga (cipész), 1766, 1783: csizmadia, 1766: szabó, szűrszabó, 1776: bognár, kovács, lakatos, 1776: (magyar)varga, (német) varga, 1826: vegyes, 1870: takács; (Szentlászló)Egyháza, (Zala)Apáti és Rad 1731: takács; Füred 1686, 1848: molnár, 1872: bognár, vincellér; Gelse 1864: takács; Gyulakeszi és Csobánc 1746: csizmadia; (Nagy)Kanizsa 1698: szabó, 1698: szabó, szűcs, 1698: kerékgyártó, kovács, 1698: vegyes, 1699, 1777, 1861: csizmadia, 1700: varga (cipész), 1701, 1842: ács, kőfaragó, kőműves, 1713, 1735, 1867: fazekas, 1701, 1720, 1808: bognár, kovács, 1721: mészáros, 1722, 1855: takács, 1723: 1836: ács, kőműves, 1767: asztalos, lakatos, ötvös, 1773, 1847: asztalos, lakatos, szíjgyártó, szűcs, 1815: vegyes, 1825: tímár, 1831: pék, 1836: szíjgyártó, 1855: szabó, ?: gombkötő, ?: kötélverő, ?: molnár; (Nagy)Kanizsa és Komárváros 1849: molnár; (Nagy)Kanizsa és más helységek 1830: kalapos; Kapolcs 1792, 1841: molnár, 1815, 1873: asztalos, bognár, kovács, lakatos, 1856: takács; (Nagy)Kapornak 1815: csizmadia, szabó, 1815: takács; Kehida 1865: vegyes; Keszthely 1635: szabó, 1636, 1776, 1825. csizmadia, 1636: vegyes, 1637, 1779: varga (cipész), 1638, 1776: szűcs,1640, 1864: kovács, lakatos, puskaműves, szegkovács, szíjgyártó, 1682: mészáros, 1693, 1771, 1863. takács, 1701: gombkötő, 1702: kádár, 1720, 1776, 1861: fazekas, 1735, 1858: asztalos, bognár, kádár, 1751: kőfaragó, kőműves, 1752, 1776: ács, cserepező, kőfaragó, kőműves, 1774, 1849: halász, 1776, 1853: kovács, lakatos, 1776: vegyes (építővel), 1809, 1861: (német)szabó, 1820: cserepező, kőfaragó, kőműves, 1840: (magyar)szabó, 1865: szűrszabó; Kerka vidéke 1731, 1858: molnár; (Kis)Komárom 1772, 1842: takács, 1781: vegyes, 1782: szűcs; Komárváros ?: takács; Kottori 1776: hajós; Légrád 1628, 1770: csizmadia, 1677: kardkészítő, kovács, lakatos, ötvös, szíjgyártó, 1697: tímár, varga (cipész), 1711: mészáros, 1717: hajós, 1770: gombkötő, szabó, szűrszabó, 1770: vegyes, 1851: molnár, 1868: varga (cipész); (Alsó)Lendva 1628, 1776: csizmadia, 1702: kerékgyártó, kovács, 1776: gombkötő, szabó, szűcs, szűrszabó, 1776: varga (cipész), 1778: asztalos. kovács, lakatos, szíjgyártó; Lenti 1855: kovács; (Zala)Lövő 1822, 1865: kovács; Millej 1739: vegyes; Muraközi sziget 1771: szabó, szűrszabó, 1771: takács, 1815: fazekas; Nemesbükk 1864: asztalos. kovács, pék, takács; Nova ?: mészáros; (Kővágó)Örs 1800: asztalos. 1814, 1869: csizmadia, szabó, szűcs, (német)varga, 1842, 1871: takács, 1855: bognár, kovács, lakatos, Páka 1778: fazekas, varga (cipész), 1864: kovács; Perlak 1778: szabó, szűrszabó, 1778: vegyes; Pölöske 1727: kovács; (Csab)Rendek 11771, 1852: takács, 1867: varga (cipész), 1868: csizmadia; Resznek és más helységek 1778: varga (cipész); Salomvár 1778: takács; Stridó 1778: tímár, varga (cipész), 1778: vegyes; Sümeg 1611: vegyes, 1643, 1707, 1797, 1767, 1829: ács, molnár, 1786, 1847: kovács, lakatos, nyerges, 1864: szabó, 1682, 1824, 1854: takács, 1810: kovács, 1814: csizmadia, 1818: szűrszabó, 1833: asztalos, 1837: kádár, 1837: szűcs, 1857: ács, cserepező, kőműves, 1865: fazekas, ?: bognár, ?: (német)varga; (Zala)Szántó 1750: takács, 1752: csizmadia; (Tót)Szerdahely ?: vegyes; Tapolca 1676: vegyes, 1682, 1744: szabó, 1698, 1777: csapó, 1699: varga(cipész), 1700, 1788, 1839: csizmadia, 1716, 1756: takács, 1744: csizmadia, varga(cipész), 1761, 1878: fazekas, 1720, 1856: mészáros, 1802: bognár, kádár, kovács, lakatos, tímár; Tihany 1699: csizmadia, 1711: vegyes, 1713. kardkészítő, kovács, nyerges, szíjgyártó, ?: halász; Tihany és Füred 1834: takács; (Káptalan)Tóti 1794: szíjgyártó; Turnisa 1764: (magyar)szabó, 1764: varga(cipész), 1770: szabó; Türje 1695, 1782, 1842: takács, ?: ács, kőműves, kötélverő; Vita 1856: takács; Zala vm. 1731: molnár, ?: mészáros; Zalabér 1770, 1838: takács. Aa teljes iparszabadságot biztosító 1872:8. tc-kel az ogy. 1872. II. 27: megszüntette (helyettük iparkamarákat szerveztek). – 1880: 359.984 fő lakta (a 63 vm. között a 9.) 1882. III. 16: a Balaton-felvidéket a filoxéra pusztította. 1885. V. 17. Zalaegerszeg nagyközs-et rendezett tanácsú várossá nyilvánították.1890: népessége 404.699 fő (a 63 vm. között a 7.) 1900: 435.253 fős lakossága (a 63 vm. között a 6.), ekkor 22 horvát tannyelvű népisk-ban oktattak. 1905. VII. 12: a "darabont-kormány" kinevezése után ~ közgyűlése az adófizetést és újoncállítást egyhangúlag megtagadta. 1908: településneveit tözskönyvezték. – 1910: ter. 5995 km² (a 63 vm. között a 13.) 76.368 lakóházában 464.346 fő (és 1987 katona) élt (a 63 vm. között a 6.); népsűrűsége: 77,8 fő/km²; anyanyelv szerint: 347.167 (74,76 %) m., 3889 (0,84 %) ném., 233 tót, 44 oláh, 3 ruszin, 91.909 (19,79 %) horv., 56 szerb, 23.032 (4,96 %) egyéb [főként vend és cigány]; vallása: 433.145 (93,28 %) r. k., 117 g. kat., 11.738 (2,53 %) ref., 8220 (1,77 %) ev., 37 unit., 110 g. kel., 12.892 (2,78 %) izr., 74 egyéb. M-ul beszélt 379.908 (81,82 %) fő, a 6 é. fölüliek közü írni-olvasni tudott 295.212 fő. – 1899–1913: kivándorolt 7657 fő, visszatért 1796 fő, az 5861 fős népveszteségével (a 63 vm. között a 45.). –  ~nek 2 rendezett tanácsú városa Zalaegerszeg (1869:5850, 1880: 6423, 1890: 7811, 1900: 9568, 1910: 10.637 fő), Nagykanizsa (1869: 15.125, 1880: 18.398, 1890: 20.619, 1900: 23.255, 1910: 25.780 fő), 13 nagyközs. népesebbek: Keszthely (1869: 4888, 1880: 5387, 1890: 6195, 1900: 6604, 1910: 7248 fő), Tapolca (1869: 4081, 1880: 4913, 1890: 5839, 1900: 5821, 1910: 6686 fő), Sümeg (1869: 4491, 1880: 5029, 1890: 5384, 1900: 5422, 1910: 5706 fő) és Csáktornya (1869: 2949, 1880: 3810, 1890: 4046, 1900: 4461, 1910: 4894 fő) és 544 kisközs. 2000-nél több lakosa 28 településének volt. – 1915. V. 20: a háborús veszély miatt az Isztriai-fsz-ről 2108 menekült került ~be, javarészt ol-ok, akiket IX. 8–9., néhány kisebb csoportot XI. 3: a Grác melletti Leibnitz (Stájero.) menekülttáborába szállítottak. 1915. XII–: bevezették a liszt, a kenyér, a cukor, a kávé, a petróleum stb. jegyeket. 1917. XII: Zalaegerszegen fehérneműt gyűjtöttek a honvédeknek; a 20. honv. gy.ezr. rokkantalapja 50.000 koronát jegyzett a 7. hadikölcsönre. – 1918. XI. 4–: fegyverszünet után egységekben és fegyveresen visszatérő honvédeket az orsz.határon a →#Katonatanács megbízottai leszerelték és züllesztő propagandával hazaküldték. XII. 24.–1919. I. 2: a Muraközt és a Muraidéket horv. önkéntesek megszállták. 1919. I. 3: a honvédek, vend önkéntesekkel kiűzték a horv-okat. I. 27: a gazd. és pol. helyzet ziláltsága miatt Briglevics Károlyt és Sneff Józsefet kormánybiztossá nevezték ki. III. 24: megalakították a komm. direktóriumot, mely III. 28: köztulajdonba vette a magánvállalatokat. V. 23: Lukácsy János nagybakónaki földművest Áts József vörösőr agyonlőtte (1921. IV. 12: 5 év fegyházra ítéltélték). V. 25: Nagybakónakon a sókiosztáskor a direktórium ellen lázadó Horváth János és József csapi és Kollarits József nagybakónaki lakost a nagykanizsai fogház udvarán agyonlőtték (X. 9: Nagykanizsán gyilkosaikat Polai János vádbiztost fölakasztották, Szabados Árpád ügyvédet a Mura-front főparancsnokát 15, Zoltán Lajost és Párizs Lajost 10 – 10, Molnár Gábort és Mandula Sándort 7 – 7, Farkas Antalt és Kardos Dezsőt 6–6, Rauch Ferencet és Holmik Gyulát 5–5 fegyházra ítélték), ezen éjjel az országúton Kulics Józsefet Erdélyi Lajos (XI. 27: 10 év fegyházra ítélték), V. 29: Kiskanizsán egy vörös katona a kertjét művelő Neumayer Györgyöt lőtte agyon. V. 29.–VI. 5: a →Mura köztársaság a vörösök támadására megszünt 5 "ellenforradalmárt" megöltek, többet megsebesítettek (Zilahi István gyilkosságban résztvevőt 1920. XI. 16: 4 é. fegyházra ítélték). VI. 4: a zalaegerszegi vasutasok sztrájkja után VI. 5: Nagykapornakon papokat tartóztattak le. VII. 9: Tóth István vöröskatonát szökésért Erdős József pol. megbízott agyonlövette (Nagykanizsán 1920. III. 24: életfogytiglani fegyházra ítélték) VIII. 12: a pol-i hatalom visszatértekor a szerbek megszállták a Vendvidéket (amit a békeelőkészítéskor nem ígértek nekik, a megszállással mégis megtarthatták). Eduard Benes (1884–1948) tevezte →szláv korridor DK-i határának a Zala folyó É-D-i szakaszát tervezte, Nagykanizsával és Zalaegerszeggel, mint elmagyarosított szláv ter-tel. – mely a Ny-Dunántúl kettéosztásával összeköttetést teremtett volna a két sosemvolt szláv állam között – ~ Ny-i részével a Szerb-Horvát-Szlovén (SHS) Kir-ságot gyarapítva – ol. gazd-i érdeksérelem miatt meghiúsult. – 1920. VI. 4: a →trianoni béke ~ 5995 km² ter-ének D-i részét a csáktornyai és perlaki járásokat egészen, az alsólendvai járás 48 községét, a letenyei és nagykanizsai járás 11 közs-ét, össz. 1118 km² ter-et 154 közs-gel és 130.509 lakossal az SHS Kir-ságnak juttatta. Az elszakított rész 1115 km² (18,6 %), lakossága 130.355 (28 %) fő, népsűrűsége 68,9/km². – A megcsonkított ~ megmaradt ter-e 4871 km2, lakossága 1920: 346,965 fő, népsűrűsége 71,2/km2.. Lakói között 335.104 (96,67 %) m., 3049 (0,9 %) ném., 7503 (2,2 %) horv. A nem m. lakosság 79,7 %-a beszélt m-ul. – 1921. X. 26–XI. 1: a 2. puccskísérlet bukása után az antant megbízottaknak való átadásig Tihanyban tartották fogva (a volt kir-i párt) IV. Károlyt és Zita királynét. – 1922. V. 10: a legitimista Zalamegyei Ujságot betiltották. 1923. III. 19: a menekültek sokasága miatt a tanárokat is B-listáztak. 1927. IX. 5: fölavatták a Tihanyi Biológiai Kutató Int-et. 1930: 353.617 fő, népsűrűsége 77,4 fő/km². 1932. II. 18: a pacsai vásáron a zalaszentmihályi parasztok összetűztek a végrehajtóval, a csendőrsortűz eredménye: 2 halott 4 sebesült. 1932. IV. 19: a Szoc.dem. Párt szervezkedett Zalaegerszegen és környékén. 1934. XII. 6: a Marseille-i merénylet utáni pol. feszültség fokozásaként Jug. Szentgyörgyvölgy közs-nél betöréssel határt sértett. A Meskó Zoltán vezette M. Nemz. Szoc. Földműves és Munkáspárt 1935: az ogy. választásokon Zalában 17.241 szavazattal a szélsőjobb pártokra leadott 68.640 szavazat 25,1 %-át Zalában szerezte meg. – 1937. XI. 21: a Papp Simon (1886–1970) kijelölte B-2. jelű kútból tört fel a kőolaj és a földgáz. Az első olajszállítmányt XII. 16: vasúton indították Ortaházáról Bp-re; a további lelőhelyek fölkutatására 1938 nyarán alakították meg a M–Amerikai Olajipari Rt-ot (MAORT) 1939. IX. 23–: lengy. menekülteket Nagykanizsán ((X. 10: már 3302 katonai és polgári menekült), később Keszthelyen, Zalaszentgróton ill. környékükön helyezték el, ellátásáról, munkalehetőségeiről, oktatásáról a m. áll. mellett a Ker. Jótékony Nőegylet hölgyei gondoskodtak. Jug. 1941. IV. 10: megszünte után, IV. 16: a Muraközt és a Muravidéket a 3. (szombathelyi) hadtest bevonulásával visszacsatolta. – 1941: 511.373 fő lakta, anyanyelve 378.188 (74,1 %) m., 1734 (0,3 %) ném., 151 tót, 137 oláh, 192 rutén, 102.944 (20,2 %) horv., 31 szerb, 24.546 (4,8 %) vend, 1733 (0,3%) cigány, 31 jiddis, 1686 (0,3 %) egyéb, ismeretlen; vallása: 483.098 (94,6 %) r. k., 509 (0,1 %) g. kat., 12.138 (2,3 %) ref., 8101 (1,6 %) ev., 46 unit., 214 g. kel., 152 baptista, 7.027 (1,4 %) izr., 88 egyéb. 1942. V: a K-i frontra vezényelt 3. hadtest 9. könnyű hado-a zalai honvédekből állt, akiket VII. elejétől (téli fölszerelés nélkül) védelmi állásba a Donhoz rendeltek. 1943. I. 13: a szovjet támadás után fedezve a visszavonulást, utóvédként fölmorzsolódtak; a túlélőket IV-V: hozták haza. Az 1944. II-i összeírás szerint, a II. →bécsi döntés után a Ro-ból menekült és kitelepített 204.519 főből ~ben 1211 fő telepedett le. 1944. III. 19: a ném. megszállás után a járási székhelyeken kijelölték a gettókat, IV. 28: a nagykanizsai vasútállomásról indították az első deportáló szerelvényt. V. 10: amerikaiak Nagykanizsát, VII. 30: Bázakerettyét támadták. X: angolok a zalaegerszegi és nagykanizsai vasúti pályaudvarokat, XI: Keszthelyt bombázták. 1944/45: ~ben a bombázások és a harcok során 961 lakóházat, 194 hídat leromboltak. A jug. partizánok VIII. 7: a csáktornyai akciójukban 68 lakost hurcoltak el, VIII. 28–: tehervonatokat robbantgattak Csáktornya és Nagykanizsa között. 1945. III. 16–: a Bécs elfoglalását célzó hadműveletben a 3. Ukrán Front (bolgár szöv-eivel) vonult be az olajvidékre, III. 28: Zalaszentgrótot, III. 29: Hévízt, III. 30: Zalaegerszeget, IV. 1: Nagykanizsát, IV. 3: Lentit és Letenyét szállták meg. A ném. hadsereg, a bekerítéstől tartva, megrongálva a vasutakat, fölrobbantva a hidakat visszavonult, Nagykanizsán ekkor égett le a városháza is. Zalaegerszegen 12 %-kal, Nagykanizsán 30 %-kal kevesebb lakos várta meg a megszállást, mint akiket 1941: népszámláláskor öszeírtak. A személyi és vagyonbiztonság az első napok zabrálásai (szabadrablásai) után, hónapokra megszünt. A lakosságot újjáépítési közmunkákra, a vasútvonalak helyreállítására kényszerítették. IV. 10-re az újudvari olajtöltő állomásig, IV. 25-ig Fonyód – Murakeresztúr közötti vonalat hozták rendbe, hogy a szovjet alakulatoknak utánpótlást szállítsanak. 1945. IV. 10–: szovjet parancsnokság által jóváhagyott személyekkel a közigazgatást újraindították; elsőként Lovásziban kezdték meg az olaj kitermelését. amit a károk egy részének helyreállítása után szovjet felügyelettel a többi olajmezőre is kiterjesztettek. IV. 7–: kiadták a komm. irányítású Zala c. napilapot, IV. 12: földigénylő biz-okat, IV. 24: nemz-i biz-okat alakítottak. IV. 16: Sormáson és Szepetneken megkezdték és 370 településén folytatták a földosztást; ~ 845.530 kh földjéből elkobozták 81 hazaáruló és nyilas 6186 kh, 5 volksbundista 636 kh., 216 megváltott birtok 93.687 kh., 28 háborús szerzeményből igénybe vett 984 kh., stb, az össz. 526 elkobzott és megváltott birtokból 103.293 kh-at. A 13.937 földgénylő, 12.635 jogosult közül 11.195 személy 33.884 kh-at kapott. A házhelyigénylők közül 30.695 fő (~ lakóinak 8,5 %-a) jutott földhöz; a vm-ben össz. 315.340 kh-t (37.3 %) osztottak szét. Az erdőket általában kisajátította az állam. – 1945. V. 22.–1948. I. 14: a zalaegerszegi →népbíróság 2 főt halálra ítélt (nem végezték ki), 1 főt életfogytiglani, 12 főt 5–15 évi, 1 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 7 főt vagyonelkobzásra; a nagykanizsai népbíróság 1 főt halálra (nem végezték ki), 4 főt életfogytiglani, 10 főt 5–15 évi, 1 főt legalább 3 évi kényszermunkára, 7 főt vagyonelkobzásra ítélt. – A komm. berendezkedést elősegítendő "a múlt rendszer bűneinek feltárására és az elkövetők szigorú megbüntetésére" szervezett VII. 6–1948: működött →igazoló bizottságok készítették elő; Keszthelyen, Letenyén, Sümegen, Tapolcán és Zalaszentgróton 1–1, Zalaegerszegen és Nagykanizsán kezdetben 2–2, e városokban VII. 30–: 3–3 biz. működött. Külön vizsgálták a Ny-ról hazatérteket; az eljárások a célja a "népellenes elemek" közéletből való kiszűrése indokával a lakosság megfélemlítése; a "súlyosabb eseteket" a népbíróságokhoz utalták, a nem igazoltakat internálták v. munkahelyüktől fosztották meg, utóbb az igazoltak egy részét is →B-listázták. –  1945. VIII. 2: a →postdami értekezlet 13. cikke szerint „Magyarországon visszamaradt német lakosság vagy egy része Németoszágba történő áttelepítését végre kell hajtani”. XI. 30: a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság 500.000 főben határozta meg a kitelepítendők számát. ~ kitelepítendő lakóiról 94 településen készíttettek névjegyzéket, azon található 1474 név közül 1136 ném. anyanyelvű, 184 nemzetiségű [a többlet 154 vsz. ném. nevű!], ebből össz. 25 főt kitelepítettek, 300 elköltözött, meghalt, ismeretlen, 88 hadifogoly, internált; e települések népessége 1949: 173.056 fő ebből 67 ném. anyanyelvű. XI. 4: a nemz.gyűl. választásokon – bár a reakciósnak minősítettek százezreit megfosztották választójoguktól (92,4 %-os orsz. részvételell) – a Függ. Kisgazda Párt (FKgP) 138.846 (75,16%), a M. Komm. Párt (MKP) 13.028 (7,25%), a Szoc.dem. Párt (SZDP) 21.583 (11,54%), a Nemz. Paraszt Párt (NPP) 9.011 (5,13%) szavazatot kapott, ~ben az FKgP 75,16 %-kal az 57,03 %-os orsz-os átlagnál jobban szerepelt. Az 1945: 4.330. ME. sz. elrendelte, de a 150.300/1946. BM. függőben hagyta Somogy vm-ből a miháldi és a somogyszentmiklósi, Vas vm-ből a bérbaltavári, egervári, győrvári és olaszkai körjegyzőségek közs-einek ~be kebelezését. 1946. II. 24: Zalaegerszegen megtartották az MKP első vmi konferenciáját. VII. 26–: megkezdték az áll-i alkalmazottak és tisztviselők →B-listázását. Megalakították 1946–49: Zalaegerszegen a Batsányi János, 1947–48: Keszhelyen egy. és főisk. Szántó Kovács János, 1948–49: középisk. Csányi(!) László ált. és középisk. népi kollégiumokat. 1947. VIII. 31: ~ben a →kékcédulás választáson a Demokrata Néppárt (DNP) 106.731 (56,7 %), a M. Komm. Párt (MKP) 25.373 (13,5 %), a Szoc.dem. Párt (SZDP) 19.323 (10,2%), a Függ. Kisgazda Párt (FKgP) 16.655 (8,5 %), a Nemz. Paraszt Párt (NPP) 10.978 (5,9 %), a M. Radikális Párt (MRP) 6.729 (3,5 %), a Függ. M. Dem. Párt (FMDP) 1.944 (1,1 %), a Polg. Dem. Párt (PDP) 824 (0,5%) szavazatot szerzett. 1948. IX. 30: államosították a M-Amerikai Olaj Rt-ot (az MASZOLAJ néven szovjetté lett) és rablógazdálkodással tönkretették az olajmezőt (terrorperben Papp Simont halálra ítélték). 1949. V. 1: megérkezett a zalai földgáz Bpre. A vm-k megszüntetésekor →Veszprém megyéhez csatoltáka keszthelyi a tapolcai és a sümegi járásokat, megkapta Somogy vm-ből a surdi (Surd, Belezna, Nemespátró), Vas vm-ből az egervári körjegyzőség (Egervár, Déneslak, Gősfa, Vasboldogasszony) községeit [4.343/1949. (XII. 14.) M.T. sz. rendelet] 88

Nagy 1828:339. – Szeremlei 1867. I:241. – Helységnévtár 1869. – Adatok ~ tört-éhez. Nagykanizsa, 1878. V:143. (Hertelendy Károly: Nemes felkelő ezredek az 1809. é. győri csatában) – Csánki 1897. III:1. – Kéry 1899:758. – Novák Mihály: ~ az 1848-49. évi szab.harcban. (2. bőv. kiad.) Zalaegerszeg, 1906. – ~ alispánjának az 1921. évben a határkiigazítás ügyében előterjesztett memoranduma. H. n. [1921] – Edelényi-Szabó 1928:683. (10. sz. térkép!) – Miskolczi Gyula: A horv. kérdés tört-e és irományai a rendi áll. korában. Bp., 1927:411. – Holub József: ~ a kk-ban. Pécs, 1929.– Láposi Haller Jenő: Igazságot Muraköznek! Uo., 1938:43. – Kring Miklós: A muraközi országhatár a m.-horv. viszony tört-ében. Uo., 1942.  – M. Stat. Szle 1944:399. (A Rom-ból menekültek és áttelepítettek száma az 1941. febr-ban ... törvényhatóságonként) – M. stat. zsebkv. 1948:274. – Az első mo-i népszámlálás 1784–87. 1960:250. – Hadtört. Közlem. 1964: 2. sz. (Kővágó László: Az 1919. é. szlovén-vidéki [!] ellenforr-ról) – Földreform 1945. Bp., 1965:88. – Barta–Fekete Nagy 1973:355. – Zalai Gyűjtem. 3. Zalaegerszeg, 1975. (Lagzi István: Lengy. menekültek ~ben a 2. vh. idején); 16:151. [Veress D. Csaba: ~ és a szövetséges (USA, brit) stratégiai légierők támadásai (1943-1944)] – Tilkovszky 1974. – Céhkataszter 1975. II:187. – Fügedi 1977. – Horváth Ferenc: A ~i hírlapok és folyóiratok bibliogr. 1861-1973. Zalaegerszeg, 1978. – Tilkovszky 1978:353. – Balás 1984:57. – Fehér 1988:163. – Váry 1993:100. – Szili Ferenc: Kivándorlás a DK-Dunántúlról Horvát-Szlavóno-ba és Amerikába 1860–1914. Kaposvár, 1995: 87. – ~ tört-i olvasókve. Helytört-i szöveggyűjtem. Zalaegerszeg, 1996. – Zalai Múzeum 7. 1997 (Káli Csaba: Nagykanizsa 1945-ben [ápr. 1–-nov. 4.]) Parlamenti választások Mo-on 1945–1998. Bp., 1999:228. – A mo-i ném-ek kitelepítése és az 1941. é. népszámlálás. Bp., 2004:330.