nomádok (gör. nomadesz, 'vándorló pásztorok'), beduinok (az arab badavin, 'pusztalakó' szóból): gyűjtögető életmódot folytató, vadászatból, elsősorban pásztorkodásból élő, ide-oda vonuló népek a félpusztaságon vagy a sztyeppén. - Az állattenyésztés olyan ter-ek kihasználását teszi lehetővé, melyek nem alkalmasak a földművelésre. Ezeken a ter-eken az állat táplálása érdekében a szállás helyét gyakran változtatni kell, bár nagyon kevés olyan nomád nép van, mely pusztán állattartásból élne. Egyéb szükségleteit cserekeresk. útján szerzi meg. Így gyakran a szomszédos művelt ter-ek népeire támaszkodik, v. kisebb-nagyobb mértékben maga is földművelésre kényszerül. - Az egyoldalú állattenyésztő gazdálkodás nem biztos létalap, mert az aszály, dögvész, legelőhiány a nomádot minden jószágától megfoszthatja. Az állattenyésztőnek a jó legelőért harcolnia kell, s ha más mód nincs, rablással kell új nyájról gondoskodnia. Ezért a nomád népekben foglalkozásuk révén a harcias, férfias tulajdonságok, a cselekvő és szervező erő, a bátorság, hódítani, uralkodni vágyás fejlődik ki legszembetűnőbben. - Izr. tört-ének kezdeteit nomád elemek benyomulása és letelepedése jellemzi a Kr. e. 2. évezredben Közel-K-en lezajlott nomád áramlásokkal kapcsolatban. A →pátriárkák a szó tkp. értelmében nem voltak ~ v. tevét tenyésztő beduinok. A Biblia elsősorban kecske- és juhtenyésztőkként mutatja be őket. Jákob pl. ismeri a kecske- és juhtenyésztés fortélyait (Ter 30,37-43). Tartózkodási helye a puszta peremvidéke, mely leginkább megfelelt a kecske- és juhtenyésztésnek. Szarvasmarháról csak Ábrahám és Lót állatai közt történik említés, amikor átköltöztek Kánaánba (13,5; 15,9; 18,7). Izsák vetése (26,12), Jákob földszerzése (33,19), József álmának kévéi (37,6) feltételezik az áttérést az állattenyésztésről a →földművelésre. A pátr-k tehát fél~, akik már úton vannak a letelepedés felé. Társad. és vallási téren a nomád életforma némely sajátossága továbbra is fennmarad: a →törzsekbe tömörülés, a →vendégszeretet, a →menedékjog, a →vérbosszú, az ég kir-ának tisztelete, a hordozható szentély. A „nomád eszmény” (= az úton lét) nyomai még a próf-knál is fellelhetők (Jer 2,2; Oz 2,16; 12,10; 13,4-6; Ám 2,10), de inkább az erkölccsel, mint az életformával kapcsolatban, amelyet a →rechabiták szélsőséges csop-ja követett. A Zsid 11,13-16; 13,14 szerint a ker-ek is úton vannak, mint a ~, az égi haza, a mennyei Jeruzsálem felé. R.É.

MN II:83, 113. - BL:1334.