vatikáni stanzák: →Raffaello Santi falképei a →Vatikáni Múzeumok északi szárnyában, közel a Sixtusi kápolnához elhelyezkedő 3 teremben. – 1508–17: készültek a köv. sorrendben: 1. Sala della Segnatura (1508–11: A kerség diadala; Az athéni isk.; A Parnassus és az Erények) – 2.  Sala di Eliodoro (1512–14: Heliodorus kiűzetése; A bolsenai mise; Szt Péter szabadulása; Attila seregének visszafordítása Róma falai alól) – 3. Sala dell’Incendio (1514–17: A Borgo égése; Az ostiai csata; Nagy Károly koronázása és III. Leó igazolása). – A 3. terem nagyrészt a műv. segédeinek munkája. Raffaello falképei a →cinquecento és egyúttal az eu. fest. legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. A boltozatok és a nagy kompozíciók alatti lábazatok kiegészítő festése méltó a főtémák művészi színvonalához. Az 1. teremben a jó, igaz és szép platoni eszméit, a 2-ban az Egyh. isteni megsegítését jeleníti meg. A 3. négy 9. sz., Rómában történt eseményt ábrázol, amely az 1513: trónra lépett X. Leó p. dicsőítésére utal. E.G.

Campos, D. Redig de: Raffael in den Stanzen. Milano, 1973.

vatikáni–magyar diplomáciai kapcsolatok: 1) 1000–1918: a Szentszéket nuncius képviselte Budán, a királyt hol követ, hol ügyvivő Rómában. Az egy bizonyos ügy elintézésére küldött legátusokat v. más rangú pápai követeket a 15/16. sz. fordulóján az állandó tör. veszély miatt fölváltotta az állandó diplomáciai képviselet. 1516: Budán internuncius működött II. Lajos udvarában. VI. Adorján p. 1522: legatus de lateret-ként küldte Mo-ra Thomas →Cajetan de Vio OP-t, vele együtt jött a világi Antonio Burgio szicíliai br., p. nuncius, aki megszakítással 1526-ig képviselte a Sztszéket. – 1522-: →Brodarics István pécsi prép., kir. titkár állandó követként élt Rómában. Az 1526. VIII. 29-i mohácsi csatavesztés után Burgio nuncius a kirnéval s az udvarral együtt menekült Budáról Pozsonyba. 1526. IX. elején onnan küldte utolsó jelentését Rómába, majd elhagyta Mo-ot. – A három részre szakított országból a Habsburg uralom alá került kir. Mo-nak sem lehetett saját diplomáciai kapcsolata a Sztszékkel. A Nunziatura Germania (a bécsi pápai (nagy)követség) hatásköre, bizonyos értelemben és mértékben, kiterjedt a birod-ra is, így Mohácstól Trianonig hazánk is joghatósági ter-éhez tartozott. A bécsi udvart nagykövet képviselte a Sztszéknél, aki illetékes volt a m. ügyekben is. – 1526 u. a m. államférfiak és pp-ök hivatalosan Bécsen keresztül érintkezhettek Rómával, de a Mo-i és erdélyi pp-ök II. József (ur. 1780–90) tiltó rendelkezéséig saját ügyvivőt (ágens) küldtek Rómába. Az ágensek csak a megbízójuk és egyhm-jének ügyeit intézhették. – A m. államiság különállásának fontos része volt a m. kat. egyh. különállása a birod. egyh-tól. Az esztergomi érs-prím. egyben p. követnek is számított, ezért önállóan intézhetett országos ügyeket a Vatikánban. Ez évszázados vitát szült a bécsi nuncius és a m. prímás jogköre körül. – A Rákóczi-szabharc idején II. Rákóczi Ferenc 1704: levelet írt XI. Kelemen p-nak (ur. 1700–21) a szabharc céljairól, hogy eloszlassa Bécs rágalmait; 1709: követe sem tudta megszerezni a p. támogatását. – Az 1848/49-i forr. és szabharc idején IX. Pius (ur. 1846–78) a Habsburgoktól várta helyzetének megszilárdítását, az itáliai mozgalom letörését; a m. politikusok a Habsburgokkal szemben álló hatalmaktól reméltek pol. támogatást. – 1867: a →kiegyezéssel a külügy közös ügy lett, így a M. Királyság diplomáciai kapcsolatrendszere is. A közös uralkodóhoz küldött nunciusok Bécsben székeltek, s küldetésük az →Osztrák–Magyar Monarchiának szólt, a Monarchia sztszéki követe is az egész államot képviselte Rómában. A nuncius kettős küldetéséből adódóan az illető áll-ban élő kat. egyh-hoz is delegáltatott. A m. Egyh., élén a bíb-hgprím-sal, a ppi karral és annak rendszeres konferenciáival a Monarchián belül is megtartotta önállóságát. 1849–60: az abszolutizmus idején mind a Sztszék, mind a cs. megkísérelték ennek fölszámolását (ez 1855: a birod. →konkordátumban érhető tetten), 1867: a →dualizmus tudomásul vette a különállást. 1867–1918: a m. pp-ök a Vatikánban ágenseket tartottak, a szerz-rendek egymás után alakították meg az osztrákoktól független rendtart-aikat. –

2) 1918–2000: az Osztrák–M. Monarchia háborúvesztést követő szétbomlása tette lehetővé önálló m. külkapcsolatok létesítését.  Ennek egyik kulcskérdése a ~ megteremtése. Az →antant nemzetk-ileg elszigetelte Mo-ot, mely arra törekedett, hogy ismét államközi kapcsolatot teremtsen a Sztszékkel. Az 1919/20-as békeszerződések után a M. Kirság m. lakosságának több mint 1/3-a, kb. 3,5 millió fő került idegen uralom alá, kisebbségi jogaik csak a szerződésekben léteztek. A m. hívek ragaszkodtak hitükhöz, papjukhoz isk-ikhoz, nemz. kultúrájukhoz, magyarságuk megtartásához, melynek az Egyh. és az iskoláik lettek a legfontosabb eszközei. A szórványokban évtizedekig a m. nyelvű Szentírás jelentette az anyanyelvi irod-at is. A →trianoni békéig Csonka-Mo. részben megszállt ország volt, a m. kormányok megkezdték a külügyi szervezet kiépítését. – a) Az októbrista köztársaság és a Szentszék (1918. XI. 16–1919. III. 21.) a Monarchia megszűnte és a ‘népköztársaság’ kikiáltása után Valfre di Bonzo bécsi nuncius illetékessége, bár a m. államhoz nem akkreditálták, a Mo-i egyh. ügyekben nem szűnt meg. Az érintkezés megmaradt, de az egyházpol. kérdések változott viszonyok miatti rendezése diplomáciai kapcsolatok létesítését kívánta. 1918. XII. 27: Csernoch János bíb. tájékoztatta a bécsi nunciust, hogy a Károlyi-kormány (1918. X. 31–1919. I. 19.) diplomáciai kapcsolatot akar létesíteni a Vatikánnal; 1919. II. 18: összekötőként →Serédi Jusztiniánt ajánlotta. A Berinkey-kormány (1919. I. 19–III. 21.) min-tanácsa III. 6: →Vass József vallásügyi min-t Bécsbe küldte, aki III. 7: egy pro memoriát hagyott a nunciusnál, melyben a diplomáciai kapcsolatok, a hűségeskü, a főpapkinevezések (időszerűen a váci pp-é) ügye szerepelt. A Vatikánban a főkegyúri jog fölszámolására és az Egyh. fölötti áll. gyámkodás/ellenőrzés megszüntetésére törekedtek. – 1918. XI. közepétől a csehszl. csapatok fokozatosan megszállták a Felvidéket, a bécsi nuncius javaslatára a Sztszék fontolgatta, hogy Fischer-Colbrie Ágost kassai pp-öt kinevezi ap. adminisztrátornak a csehek által megszállt Felvidékre, de Csernoch prím. ellenkezésére a tervtől elállt. Erre a cseh kormány kiutasította a nyitrai és besztercebányai pp-öt s a nagyszombati érs. helynököt; ami többszörösen sértette az érs-prím. metropolita jogait. XV. Benedek p. (ur. 1914–22) a forr. idején alakított →Papi Tanácsot 1919. III. 12: föloszlatta, amit Csernoch hgprím. III. 21. u. foganatosított. – b)A kommün idején (1919. III. 21–VII. 31.). A Berinkey-kormányt államcsínnyel megbuktató komm-k kinyilvánították az áll. és az Egyh. szétválasztását és a vallásszabadságot. →Gasparri államtitkár III. 24: a bécsi nunciusnak azt írta, hogy „azonnal gondoskodjon a budapesti →nunciatúra formális felállításáról, valamint az ezzel járó ügyek intézéséről, tekintve, hogy Károlyi min. bukása nem okozott lényeges változást az üggyel kapcsolatos korábbi szándékot illetően”. A puccskormány III. 27: kitiltotta az isk-kból a hitoktatást, III. 29: államosították az egyh. isk-kat, IV. 3: ‘szocializálták’ az egyh. birtokait, IV. 21: megalakították az →Országos Vallásügyi Likvidáló Bizottságot az Egyh. ingó és ingatlan vagyonának leltárba vétele és elkobzása céljából. A papokat üldözték, többeket kivégeztek v. internáltak. A hgprím. az üldözések alatt is tájékoztatta a Sztszéket, kérte, hogy Mo-on, mint missziós ter-en, helyezzék a kat. egyh-at valamelyik nagyhatalom védelme alá. A bécsi nuncius III. 25: jelentette az Államtitkárságnak, az új körülmények miatt a bpi nunciatúra fölállítása megvalósíthatatlan, Gasparri államtitkár IV. 21: közölte a bécsi nunciussal: a kommünt törvényesnek ismerik el, az Egyh. tetszése szerint gyakorolhatja a ppi kinevezések jogát, azonnal élni kell a helyzet adta lehetőséggel. Hanauer Árpád Istvánt VII: kinevezték váci mpp-ké (a bulla Vácra IX. közepén érkezett); ez volt a →főkegyúri jog mellőzésével történt első kinevezés. – c) Az ellenforradalom időszaka (1919. VIII. 6–1920.). A ker.-nemzeti ellenforr. célja a polg. társad-gazd. és pol. viszonyok helyreállítása, békekötéssel Mo. függetlenségének megteremtése. 1919. VIII. 22: a ppi konf-n Csernoch hgprím. úgy vélte: ha a békekötéssel nem sikerül Mo. ter. egységét megvédeni, az egyhm-k határainak megállapítására a bécsi p. nuncius elnöklete alatt vegyes biz. tárgyalást kellene követelni. A m. katolicizmus érdemeire és a Sztszék iránti mindenkori hűségére alapozva lehetségesnek tartotta a Szt István-i egyházkormányzati szerkezet megtartását és az egyh. vagyon megóvását. A hgprím. 1919. IX. 5: Valfre bécsi nunciusnál szorgalmazta a bpi nunciatúra fölállítását, a ker–nemz. Friedrich-kormány (1919. VIII. 7–XI. 24.) készségét is közvetítve, a nuncius számára fölajánlották József főhg. budavári palotáját, melynek berendezéséről a pp-ök gondoskodnak. A Vatikán a kapcsolatok fölvételének tárgyalásait csak a békekötés utánra kívánta, mivel az →utódállamok közül 1920. III. 2: Belgrádba, V. 7: Prágába küldött nunciust. A háborút vesztett Mo. esetében a Vatikán számára kedvezőbb volt a várakozás. A Horthy Miklós vezette Nemz. Hadsereg bpi bevonulása után Huszár Károlynak az antant nyomására létesített ker. párti koalíciós kormányát (1919. XI. 24–1920. III. 15) hívták meg a békekonferenciára.  A tárgyalások elhúzódása miatt a Mo-i ügyekben a bécsi nuncius maradt az illetékes. 1919. VIII. végén Rott Nándor veszprémi és Hanauer Á. István váci pp. Rómában Gasparri bíb-államtitkárral tárgyalva kérte, hogy „a magyar kat. egyh. adminisztratív egysége változatlanul fenntartassék az ország határainak esetleges változása dacára”. A Sztszék csak azt ígérte, hogy az egyházmegyei beosztásban a békekötés után 6 hónapig semmi változás nem történik, az új rendezés ügyéről szóló tárgyalásokon az összes érdekeltet meghallgatják. A pp-ök a jogfenntartás miatt ellenezték az új államhatárok által az egyhm-k megosztását, ez azonosult a m. kormányok érdekeivel is: ha az egyhm. határok nem követik a pol. határokat, a Szentszék sem tekinti véglegesnek azokat. Az utódállamok érdeke ennek ellenkezője volt. A Szentszék az egyetemes kat. szempontot kívánta érvényesíteni a m. érdekek rovására is. – Somssich külügymin. (1919. XI. 24–1920. III. 15) 1920. I. 31: kérte XV. Benedek p-t a diplomáciai kapcsolat fölvételére, érvei: 1. az ezeréves ker. magyar áll. érdemei az egyetemes kat. Egyh. szempontjából; 2. a m. kat. hierarchia óhaja; 3. az egyházkormányzati szerkezet fönntartása, ami azonos Mo. ter. épségével: „ezek a leválasztott részek képezzenek továbbra is egységet azzal az egyházkormányzati szervezettel, amelyhez mindeddig tartoztak Őszentsége elődeinek adminisztrációs rendeletei szerint”. – d) 1920–45. Horthy Miklós fővezér kormányzóvá választása (1920. III. 1.) után Gasparri III. 9: közölte, hogy a bajoro-i nunciatúra ügyintézőjét, Lorenzo →Schioppa prel-t bízták meg az ap. nunciatúra létrehozásával, akkreditálásához Horthy kormányzó III. 26: előzetesen hozzájárult. 1920. III. 17: a ppi konf. Csernoch bíb-hgprím-t Rómába küldte a diplomáciai kapcsolatok előmozdítására s a bécsi nunciatúra barátságtalan lépései ellensúlyozására. A Vatikán a békeszerződés aláírása előtt kezdeményezte a tárgyalások folytatását. Ro-val is tárgyaltak: kiszivárgott, hogy a Sztszék azt különösen fontosnak tartja, s fölmerült a konkordátum lehetősége is. Gasparri 1920. IV. 3: megerősítette, hogy „a Mo-i pp-ök előzetes megkérdezése nélkül semmiféle határozatot nem fogunk hozni azokban az egyházkormányzati kérdésekben, amelyekben ők érdekelve lehetnek”. 1920. VI. 4: aláírták a →trianoni békét, ezzel a megcsonkított Mo. nemzetk. helyzete „rendeződött”. – e) Teleki Pál gr. külügyminisztersége (1920. IV. 19–1921. IV. 14) alatt megtörtént a formális diplomáciai kapcsolat fölvétele. Csonka-Mo. első sztszéki követe →Somssich József gr., 1920. VII. 3: kapta meg a rk. követ és meghatalmazott min. rangot, VII. 17: érkezett Rómába, megbízólevelét VII. 26: adta át XV. Benedek p-nak. Kánonjogi tanácsosa Csiszárik János cpp. (1893. V. 8–1914. VI. 25: a monarchia sztszéki nagykövetségének, 1914–18: a külügymin. kánonjogi tanácsosa), akit feladata teljesítése, a követség megszervezése után hazarendeltek. 1920. IX: Serédi Jusztinián OSB-t fölkérték a követség kánonjogi tanácsosává, 1920: az őszi ppi konf. fölkérte a m. ordináriusok róm. ágensének is. A Bp-re kinevezett ap. nuncius, Lorenzo Schioppa X. 6: adta át megbízólevelét Horthy kormányzónak. Átmenetileg a KPI-ben lakott, majd József főhg. I. ker. Dísz tér 4–5. sz. alatti (a Sándor palota, a külügy épülete és a hgprím. palota közelében levő) palotáját a →Vallásalap 6,5 millió K-ért megvette a nunciatúra számára; 2,5 millióért fölszerelték és bebútorozták, amiből a Vallásalap 800.000-et folyósított, a többit a nagyjavadalmasok és arisztokrata családok adták. 1925. VII. 9: gr. Bethlen István min-eln. (1921. IV. 14–1931. VIII. 24.) egyházpol. értekezletet kezdeményezett, mivel gr. →Klebelsberg Kunó kultuszmin. (1922. VI. 16–1931. VIII. 24.) szerint „a most eltávozott nuncius (Schioppa) ki akarta kapcsolni a hgprím-t az egyh. kérdések megoldásából; nézete szerint az új nunciust figyelmeztetni kellene, hogy ezt ne tegye”. Megállapodtak az érintkezések módozatairól: 1. a Sztszékkel a hivatalos tárgyalást a Külügymin. folytatja, akár az itteni nuncius, akár a sztszéki követség útján. – 2. Ez nem érinti a hgprím. egyházkormányzati joghatóságából köv. érintkezését a Sztszékkel. – 3. A Külügymin. közli a sztszéki követségnek a VKM-et érintő jelentéseit a kultuszmin-rel, és állásfoglalás előtt kikéri hozzájárulását. Az egyh. főhatósággal a VKM tart kapcsolatot. – 4. Fontos kérdésekről a min-elnököt is tájékoztják. – A Sztszék konkordátumokkal (1922: Letto-gal, 1925: Lengyo-gal és Litvániával, 1927. V. 10: Ro-val, 1933: Au-val) kívánta rendezni a kat. egyh. helyzetét. Jug. 1935. VII. 25: parafálta a konkordátumot, de nem ratifikálta. Az utódállamokkal kötött konkordátumok trianonizálták a m. Egyh-at, együtt és külön-külön is sértették a m. egyh., a m. áll. és az elszakított m. kat-ok érdekeit. 1927. IX. 27: a Sztszék →modus vivendit kötött Csehszl-val (életbe léptetése csak a csehszl. áll. fölbomlása előtt történt). – XI. Pius p. (ur. 1922–39) mindent elkövetett, hogy kiküszöböljön az Egyh. életéből bármiféle világi hatalmi befolyást. Mo. és a Sztszék kapcsolatai 1945 e. barátságosak voltak, a m. egyh. és áll. a trianoni fölszabdalás után különleges helyzetére hivatkozva várakozott. A m. kormány nem tartotta előnyösnek a konkordátumot, mert az kedvezőtlenebb lehetett volna a tényleges helyzetnél. A „szerződésen kívüli állapot” kevesebb kötöttséget jelentett az egyházpol-ban, pl. ha a konkordátum esetében a Vallásalapot kivonnák az állam ellenőrzése alól, nem tudnák elérni a kinevezésekbe történő beleszólást, stb. (Serédi: „Az ún. →vegyes ügyek konkordátumon kívül úgyis rendezve vannak. A nagyjavadalmak adományozási módja írásban is le van fektetve, a főkegyúri jog csak szünetel, egy részét azonban a kultuszmin. a főkegyúrtól egyszer s mindenkorra elnyert delegálás alapján gyakorolja; az iskolaügy törvényileg rendezve van... az adókivetési jogunkat elismerik.”) – Az 1940-es évek elején a Szentszék tapasztalhatta a konkordátumpol. fonákját, főleg a ném. és a rumén konkordátum kapcsán. Az egyik legnehezebb kérdést a szétszakított egyhm-k ügye jelentette. Csernoch bíb. 1920. VII-i római útjának célja: az államhatárok változása miatti egyházpol. tárgyalásokon a m. pp-öket hallgassák meg, ill. e tárgyalásokat hosszúra nyújtsák. Elérte, hogy „a Szentszék az elfoglalt részeken történendő egyh. berendezéssel nem szándékozik sietni, sőt inkább halogatja, ameddig csak lehet,” ígéretet kapott, hogy a békeszerződés ratifikációjától számított 6 hónapig nem vetik föl az új rendezést, s a Ro-val kötendő konkordátum előtt kikérik a lat. szert. pp-ök véleményét. Megoldatlan maradt a ~ban a felvidéki és erdélyi m. kat-ok védelme, azok jogi és vagyoni kérdései. Gasparri idején a Római Kúria több megértést tanúsított az utódállamok, mint az ezeréves jogokra hivatkozó, azokat alapító, építő és addig fönntartó m. egyh. és áll. szempontok iránt. Főleg a tervezett rumén konkordátum váltott ki elutasítást a m. főpapok és kormányzat részéről. 1921. II. 10: a ppi konf-n a készülő rumén konkordátum kapcsán gr. Széchenyi Miklós nagyváradi pp. panaszolta  a Sztszék engedékeny pol-ját a Mo. testéből részesedett új államokkal szemben, megállapítva, hogy egymás utáni intézkedései az új áll-ok erősödését szolgálják. Erdélyben „nem a latin kat-okat védik, hanem a román államot és a románokat, mert futnak az unió illúziója után. Itt az ideje, hogy a m. püspöki kar többé nem a hódolat letompított hangján, hanem nyílt és sértett önérzettel beszéljen a Szentszékkel, s figyelmeztesse eddigi pol-jának veszedelmeire.” Javasolta, hogy „semmiféle egyhm. új rendezésbe ne menjünk bele. Tartsuk fenn minden egyhm-nket, bármilyen kicsiny is lesz.” Amikor Schioppa nuncius kérte a ppi kar elképzeléseit, Csernoch hgprím. megismételte, hogy ragaszkodnak az egyhm-k épségéhez, ellenzik a meglévők bolygatását. A Felvidékről elűzött pp-ök kényszerű lemondását a Sztszék szorgalmazta (kárpótlásul c. érsekként szerény javadalmat kaptak); zavaró volt, hogy a hgprím. előzetes megkérdezése nélkül töltötték be az így megüresedett nyitrai, szepesi és besztercebányai (suffr.) ppségeit. Csernoch bíb. a bpi nunciussal közölte, hogy ezek után a csehszl. kormány aligha fogja teljesíteni anyagi kötelességeit (ti. az esztergomi érsekség és székesfőkápt. anyagi kárpótlását az elkobzott birtokokért és egyéb vagyonért), mivel célját enélkül is elérte. 1921. II: a ppi konf-n fölolvasták XV. Benedek p. levelét, amelyben intette a pp-öket: „Nem annyira a múltakról emlékezzetek és azokat keressétek, hanem a jelen bajok orvoslására törekedjetek. Figyelmetek és gondoskodástok arra irányuljon, hogy a ker. erkölcsök a régi fényben ragyogjanak.” (a levelet nem hozták nyílvánosságra). – 1921 X: a 2. →királypuccs, ill. a trónfosztás utáni tárgyaláson kiderült, hogy Schioppa nuncius Baján, a kir-ért érkezett ang. hajón találkozott IV. Károly kir-lyal, aki ‘családi ügyei rendezéséhez’ kérte a p. közbenjárását. Károly kiemelte a m. kormány ellenséges magatartását visszatérésének megakadályozása kapcsán, szerinte az antant a fait accomplival szemben nem emelt volna kifogást; közölte, hogy a trónfosztást ab ovo érvénytelennek tekinti. A nuncius észrevette, hogy a kir. XI. 1-i átadása „tiltakozás elhangzása nélkül ment végbe, egyszerűen és minden izgalom nélkül”, a későbbiekben nem is bolygatták e kérdést. – A Sztszék a m. kir. főpap-kinevezési (jelölési) jogát formálisan soha nem ismerte el, de a gyakorlatban tudomásul vette. Az 1918 óta hatályos egyh. törvénykv. (Codex Iuris Canonici) nem ismeri el a főkegyúri jogot, a világi hatalom beleszólását a p. főpap-kinevezési jogába törvénytelennek minősítette. – Ha a főkegyúri jog, benne a kinevezés joga nem a m. államot, nem a mindenkori m. államfőt illette meg, hanem a fölkent ap. kir-t, úgy a Sztszék álláspontja győzött: IV. Károly 1918. XI. 13-i eckartsaui nyilatkozata, 1920. VIII. 19: a kormányzói jogkör szabályozása (nem tartalmazta a főkegyúri jogot), 1921. XI. 6: a trónfosztás (1921:47. tc.), 1922. IV. 1: a kir. halála azt jelenthette, hogy a főkegyúri jog ezen jogosítványa a pápára szállt vissza. – A m. kormányzat álláspontja: a főkegyúri jog nem személy, hanem a m. áll., a Sztkorona jogosítványa (→szentkorona tan). A főkegyúri jog a kir. nélküli kirságban is létezik, annak jogosítványait a kormány a VKM-en keresztül gyakorolja. Ami a kinevezési jogosítványt illeti, e helyzetben „átmenetileg szünetel”, nem lévén megkoronázott kir., és azt a kormányzó nem gyakorolhatja. Ha megszűnik az átmeneti időszak, a kinevezésekre az államnak megfelelő befolyást kell biztosítani. Somssich gr. miután tisztázódott Rómában is, hogy IV. Károly a főkegyúri jogról soha nem mondott le, szóban ígéretet kapott: az esedékes kinevezéseknél előzetesen kikérik a m. kormány véleményét is a jelölt(ek)ről. – 1925. V: a Sztszék Cesare →Orsenigo c. érs. nunciust küldte Bp-re. A nuncius 1926. III. 17: a ppi konf-n kívánt megjelenni, hogy ott bizonyos közléseket tegyen. A nuncius jelenlétében a ppi kar a közléseket meghallgatta, de tanácskozását csak annak távozása után folytatta: a Sztszék „helyteleníti a túlságos és veszedelmes közösködést a más vallásúakkal”, kárhoztatja a gyakori vegyes házasságokat, kifogásolja, hogy gyakran kötik össze a pol. rendezvényeket egyh. szertartásokkal; a m. pp-ök a ppi és kápt. javadalmak és a papnöveldék utolsó 3 évének jövedelméről és kiadásairól számadást küldjenek. Elhatározták, hogy a kérés teljesítését elhalasztják (ilyen kimutatás országosan nem is készült), csak olyan adatokat adnak ki, amelyek a javadalmak terheit is föltüntetik. – A Sztszék nem látta szívesen, ha a papok politizálnak, pl. ha ogy. képviselők. A mandátum vállalását a kánonok a Sztszék v. az ordinárius előzetes engedélyéhez kötötték. Mo-on 1867 u., főleg 1920-: számos kat. pap vállalt képviselőséget. A Sztszék 1927: figyelmeztette a m. pp-öket, hogy a 139. k. 4. p-ja alapján a lelkipásztorkodó papoknak ne adjanak engedélyt képviselőségre. A ppi kar a sztszéki álláspontot nem tette közzé, de a plnosnak az indulást csak akkor engedélyezték, ha mandátumuk tartamára helyettesről gondoskodtak (ezután 5 plnos kapott engedélyt). – A Sztszéktől függő székek betöltésének ügye 1926 őszén került napirendre, amikor a frankhamisításba keveredett →Zadravecz István tábori pp-nek le kellett mondania. – Az új tábori pp. kinevezésének tárgyalásaiból nőtt ki az 1927. III. 24-i intesa semplice, ‘egyszerű megállapodásnak’, mely szerint a tábori pp. kinevezésekor 1. A jelölt kiválasztása a Sztszéket illeti meg; 2. Ez nem zárja ki, hogy mielőtt a kiválasztás a Sztszék részéről megtörténne, a kormány ne folytathatna titkos megbeszélést a p. megbízottal, s ha akarja, jelölhet alkalmas személyeket, de fönntartják a Sztszéknek a szabad választást; 3. Ha a Sztszék a kijelölteken kívüli személyt választ, akkor a kinevezés előtt megkérdezi a kormányt, mely nemcsak pol. és erkölcsi, de oly okokat hozhat fel, melyek csak egy tábori pp-re nézve érvényesek (pl. a kiválasztottat a vezérkari főnök ellenzi). A Sztszék fönntartja a kifogások ellenőrzésének és értékelésének jogát. – 4. Ha a Sztszék a kormányjelöltek egyikét választja, elég a választás egyszerű közlése. – Az egyhm. pp-ének kinevezésekor: 1. A jelölt kiválasztása a Sztszéket illeti meg; 2. Mielőtt a Sztszék választott, a kormány titkos beszélgetésen előadhatja az egyhm. szükségleteit, megjelölheti azokat, akik szerinte alkalmasak, megmarad a Sztszéknek a jelölt szabad kiválasztása; 3. Ha ez a választás a kijelölteken kívüli személy, a Sztszék meg fogja kérdezni a kormányt, hogy a kiválasztott ellen van-e pol. kifogása; 4. A kormány pol. okokon kívül egyéb ellenokokat is közölhet, pl. ha a jelölt jelen- v. múltbéli irreguláris viselkedéséről tud, v. olyan adósságokkal terhelt, melyeket személyes pénzforrásaiból soha nem tudni megfizetni, v. nincs olyan tulajdonsága, amelyet az egyhm. helyzete megkíván. A Sztszék az ellenőrzés és értékelés jogát fönntartja; 5. Ha a Sztszék olyan személyt választ, akit a kormány már kijelölt, elegendő az egyszerű közlés. – Ha a kormány a titkos megbeszélést akarja, ennek rövid idővel a sedis vacantia beállta után kell megtörténnie, v. 2 hónapos határidőn belül, melynek leteltével a Sztszék kiválasztja a megfelelőt. A külügy szóban, 1939-től diplomáciai jegyzékben közölte a kormány jelöltjeinek nevét a nunciussal, a Vatikán ez ellen nem tiltakozott. – Csernoch János elhunytával (1927. VII. 25.) a Vatikánban elhatározták, hogy székét Serédi Jusztiniánnal, Gasparri bizalmasával, a követség kánonjogi tanácsosával, a pp-ök ágensével töltik be. Tudták, a nemz. érdek miatt soha nem fordul szembe az egyetemes Egyh. érdekeivel; őt a p. XII. 19: bíb-sá kreálta. A m. kormány Szmrecsányi Lajos egri érs-et javasolta, aki elhárította a jelölést, majd Glattfelder Gyula csanádi pp-öt jelölte. XII: Klebelsberg a m. álláspont ismertetésére Rómába utazott, eredménye, hogy Serédi írásban biztosította a kormányzót és a kormányt a legfontosabb egyházpol. kérdésekben való együttműködő szándékáról, a királykérdésben elismerte az 1921:47. trónfosztó törv-t, célja a felekezetek közötti béke. A sztszéki követség új kánonjogi tanácsosa →Luttor Ferenc veszprémi egyhm. pap, aki 1928. V. 1: lépett külügyi szolgálatba és ezt a követség megszüntetéséig ellátta. 1930. II. 24: Angelo →Rotta c. érs. az új nuncius, V. 13: adta át megbízólevelét. Rotta megjelent a nemz., társad. és tud. eseményeken is, díszvendége v. celebránsa az úrnapi, a Szt Jobb-körmeneteknek és a Kat. Nagygyűléseknek, jó kapcsolata volt az újságírókkal, a sztszéki m. követek is kedvezően nyilatkoztak bpi működéséről. Értesüléseit →Schwartz Elemér OCist-től és →Cavallier József újságírótól szerezte. – A Szt Imre hg. halálának 900. évfordulóján, 1930. V. 18–1931. V. 3: megrendezett →Szent Imre-év ünnepségei a ~nak is jelentős eseményei. A közp. bpi ünnepségeken 7 bíb. (köztük Faulhaber müncheni érs. és Hlond lengy. prím.), több száz főpap vett részt, VIII. 16–24: járt először Bpen p. legátus (Aloisio →Sincero bíb.), aki cselekvő részese volt az ünnepségeknek, több beszédében a magyarság Kárpát-medencei küldetését említette, ami az első eset Trianon után, hogy nemzetk. visszhangot kiváltó ünnepségen az ezeréves Szt István-i Mo-ra emlékezzenek. – Gömbös Gyula min-eln. (1932. X. 1–1936. X. 12.) első külf. útján Rómába ment, ahol éppúgy mint a Vatikánban a nemz. egység és az öncélú nemzetáll. megteremtésének terveit helyeselték. A Vatikánt a királykérdés nem foglalkoztatta, a gazd. kapcsolatok jellemzője volt, hogy a „Vatikán Állam egész évi búza és lisztszükségletét Mo-on szerzi be; érdeklődtek dohányneműek, bor, hús-, zöldségkonzervek stb. iránt. A Vatikán volt addig az egyedüli külf. fórum, ahol kisebbségi kérdésekben megértésre találtunk és támogatást nyertünk.” Az elszakított magyarság többsége kat., a békeszerződésben biztosított (de meg nem adott) kulturális jogaik megóvása nemcsak m. állami és nemz., de egyh. érdek is, az érdekazonosságot a Vatikán elismerte, mivel a nemz. kulturális érdekek egybeestek a vallási érdekekkel. Az utódállamokkal egy évtized után a Sztszék kapcsolatai nem voltak olyan barátságosak, mint Mo-gal. Az onnan Rómába érkezett m. kisebbségi vezetőket előzékenyen fogadták. Gömbös olasz–osztrák–m. szövetségi próbálkozásait a Vatikán helyeselte. A győri ppi szék várható megüresedése, a kormányzói jogkör tervezett kiszélesítése időszerűsítette a ~ban megoldatlan főkegyúri jog kérdését. 1933. IV: Rómában Barcza György követ Antal István (1896–1975) sajtófőnököt (utóbb →Madarász István, a VKM 1. üo. vez-je is) lebeszélte arról, hogy a kormány a főkegyúri kérdést hivatalosan fölhozza a Sztszéknél, hogy azt a kormányzó részére megszerezze, mivel az  még „a megkoronázott király” esetében sem ismeri el felségjogként a főkegyúri jogot, csupán arra hajlandók, hogy egy esetleges restauráció esetén a kérdést tanulmányozzák. Barcza 1933. évi összefoglaló jelentése szerint: „A Sztszék jelentősége magyar szempontból kettős. Egyik célunk az országban a róm. kat. egyh. szervezeteit a ker. erkölcsök és hagyományok ápolása mellett a hazafias célok elérésére is felhasználni, a másik pedig a Vatikán külföldi befolyását elszakított testvéreink kulturális jogainak védelmére igénybe venni. Ezért nekünk, m-oknak, rendkívül fontos a Sztszék hatalmának fennmaradása, belső erkölcsi és külső politikai szempontokból.” A 20. sz. m. katolicizmus addigi legnagyobb eseménye 1938: a bpi →Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. A →jubileumi szentévben tartott, lelki megújulást is eredményező ünnepségsorozat nemcsak az ezeréves Szt István-i Mo-ot ünnepelte, azt sugallta, hogy az Egyh. és nemz. ezer éve összeforrt, s mindezt a ker. nemz-ek közösségében, a világegyház egységében élte meg. Az Euch. Világkongr. lelki előkészítését 1937. V. 23–1938. XII. 31: az ún. Kettős Szentév szolgálta, melyben az euch. gondolatot a Szt István-évfordulóval kötötték össze. A 34. Euch. Világkongr-t 1936: Bp-nek ítélték, megszervezése az AC-ra hárult (egyh. eln. Serédi hgprím., világi eln. verseghy Nagy Elek, v. vatikáni követ). Csúcspontját V. 26–29: a bpi események jelentették (talán gesztusként a ref. Darányi kormányát [1936. X. 12–1938. V. 14] a kat. Imrédy Béla kormánya [1938. V. 14–1939. II. 16] követte). A kormány költségeket is vállalt, a p. legátusaként V. 23: Pacelli bíb-államtitkárt küldte Bp-re. A m. klérus mellett megjelent 14 bíb., 48 érs. és 97 pp. Adolf Hitler (1889–1945) kancellár nem engedte el sem a ném. (és osztr.) főpapokat, sem a zarándokokat, jelezve a Sztszék, a katolicizmus és a nácik szembenállását (→Mit brennender Sorge). Az Euch. Világkongr-on kb. ½ millió hívő vett részt, kb. százezren gyóntak-áldoztak, s a kongressz. idején Bpen naponta 2500 sztmisét mondtak, a Hősök terén a p. legátussal együtt imádkozó százezreknek mindez örök emlék maradt [eseményeit a M. Rádió a helyszínekről közvetítette]. V. 31: elutazott Bp-ről Pacelli bíb. (1939. III. 2: XII. Pius p.), aki élete végéig szívesen emlékezett a bpi napokra. Serédi bíb. szerint a kongressz. „hazánknak minden propagandánál nagyobb sikert hozott, s ebben döntő szerepe volt a legátusnak”. Barcza követet 1938. V. 25: hívták vissza, az új sztszéki követ, →Apor Gábor megbízólevelét 1939. I. 19: adta át XI. Pius p-nak (+ II. 10). Mo. és a Sztszék kapcsolatai fölértékelődtek a →bécsi döntésekkel, Mo. eredeti határainak részbeni helyreállításakor. A trianoni határokkal fölszabdalt egyhm-k közül 1929. VII. 7: a váradi és szatmári szétválasztása megtörtént, a csanádi egyhm. elszakított részén megalakították a →temesvári püspökséget, 1937. IX. 2: az esztergomi, rozsnyói és kassai egyhm-k felvidéki részét választották le, s az esztergomi érs. addigi joghatóságát az Ap. Sztszék vette át. Az 1938–41: visszacsatolt ter-eken a trianoni csonkítás előtti helyzetet az államhatároknak megfelelően állították helyre; az elmozdításokban, új kinevezésekben Róma elfogadta a m. javaslatokat. XII. Pius a ker. Mo-tól remélte az újpogány bolsevik és náci fertőzés föltartóztatását. A Sztszék 1939. VII. 9: a Diocesium fines kezdetű bullával megszüntette a rozsnyói és kassai ap. kormányzóságokat, s azok újraegyesültek ppségükkel. 1941. X. 1: visszaállította a szatmári és a nagyváradi egyhm. önállóságát, megszüntetve a köztük lévő aeque principalis uniót, mindegyikbe visszatagolták az addigi Mo-on lévő ap. kormányzóságaikat. A Délvidéken 1941: a →bácskai apostoli kormányzóságot a kalocsai érs-re bízták. Megoldatlan maradt az erdélyi oláh g.k. egyhm-k helyzete. Róma figyelemmel kísérte a hazai zsidótörvényeket, 1941. VIII. 8: a 15. törv-t (III. zsidótörv.), amely faji alapja miatt ellenkezett a kat. házassági joggal. Rotta nuncius 1941. VII. 1: közölte a külügymin-rel: az „semmiképpen nem találkozhatik a katolikus egyház tetszésével”. Az államtitkár VII. 22: magához kérette Apor Gábor követet és közölte: „igen fájlalja, hogy a zsidókérdésben a magyar kormány nem honorálta az egyház álláspontját”. Az államtitkár VIII. 15: jegyzékben tiltakozott az újabb zsidótörv. ellen, VIII. 23: a válaszjegyzékben a kormány arra hivatkozott, hogy 1895: a kat. egyh. azért ellenezte a polg. házasság bevezetését, mert az lehetővé tette a ker–zsidó vegyes házasságot, a törv. szükségességét a Mo-i különleges társad. helyzettel (a zsidók „túltengése”) indokolták, a végrehajtásakor ígértek engedményeket. A semleges államok követségeivel együtt a nunciatúra is működött Mo. 1944. III. 19-i ném. megszállása után (a Vatikán sem utasította ki Apor követet). Rotta, a diplomáciai testület doyenjeként a svéd, port., sp. és svájci követek nevében is többször eljárt a m. és ném. polg. és katonai hatóságoknál. Az X. 15-i →nyilas puccs után a személyek mentése került előtérbe (hisz a bpi zsidók helyben maradtak). Rotta megszervezte a nunciatúra saját mentési irodáját, m. segítői révén tömegesen állították ki a bemutatott keresztlevelek alapján a vatikáni védleveleket, kb. 15.000-et. Ebben segítette az Apor Vilmos győri pp. védnöksége és Cavallier József vezetése alatt működő →Magyar Szent Kereszt Egyesület. XI. 12. után a Pozsonyi úton és környékén a nunciatúra oltalma alatt 12 ún. védett házat hoztak létre, egyidejűleg kb. 3000 lakóval, a kapuban posztoló rendőrrel, ezekre kitűzték a p. zászlót. Rotta amikor XI. 21: megkezdődött a főv. zsidók menetben Ny felé hajtása, Bp–Mosonmagyaróvár között megszervezte a mentőszolgálatot, így főleg kikeresztelkedett zsidókat tudtak kiemelni a menetből. XII. 2: a bpi gettó létrehozása után a nunciatúra vári épületében 200 személyt bújtattak. – 1943. VII. 25: Mussolini megbukott, a ném-ek IX. 8: megszállták Rómát, a sztszéki követség telefonon Bp-tel csak a ném. megszállók engedélyével beszélgethetett. Mo. ném. megszállása után a helyén maradt Apor Gábor követet, Perczel titkárt, Szabó Lajos h. titkárt s a követség személyzetének 3 tagját 1944. VI. 12: behívták a Vatikánvárosba, ahonnan VII. 12. a m. követség utolsó iratának dátuma. 1944. X–1945. IV: a szovjet hadsereg meghódította Mo-ot, 1991. VI. 19-ig megszállva tartották. – 1945. I. 20: a m. fegyverszüneti egyezmény értelmében a nyilas kormányhoz akkreditált diplomatáknak el kellett hagyniok Mo-ot. Az →Ideiglenes Nemzeti Kormány a →Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) utasítására 1945. III: eltávolíttatta ezen diplomatákat, IV. 4: utolsóként Rotta nunciust; indoka: a kormánynak nincsenek külföldi követei, tehát a külf-nek sem lehetnek itt követei (Moszkva nem akar külf. tanúkat arra, megszállóként mit művelnek). A megszállt Mo. kormánya a diplomáciai kapcsolatot formálisan nem szakította meg, a Sztszék követét, a SZEB kívánságára, „személyében” utasította ki. Az esztergomi érs. és a győri ppi szék betöltetlen volt, a kormány továbbra is érvényesnek tekintette az 1927-es intesa semplicét. – A sztszéki m. képviselet teljesen nem szűnt meg, mert a követség kánonjogi tanácsosa, →Luttor Ferenc (akinek, mint egyh. személynek Rómában más feladatai is voltak), a Vatikánban mindaddig hivatalos minőségben járt el (Rotta távozása után is), amíg Bp-ről el nem tiltották. Rotta nuncius és titkára, Gennaro Verolino visszatérve a Vatikánba, továbbra is a „magyar ügyekkel” foglalkozott. – e) 1945–48: a koalíciós években napirenden volt Mo. és a Sztszék kapcsolatának rendezése. A megszállók tudtával közvetítők (pl. →Nagy Töhötöm) többször jártak Rómában. XII. Pius közbenjárására adta vissza 1945. VIII. 19: az amerikai hadsereg a →Szent Jobbot, amely részt vehetett a Szt István-napi körmenetben. A m. kormány – amely csak a SZEB-en keresztül érintkezhetett volna a Vatikánnal – az esztergomi érseki és a győri ppi szék betöltésekor hangoztatta: érvényesnek tekintik az 1927-es intesa semplicét. A ppi kar 1945. V. 24-i értekezletén elhatározta, hogy a főkegyúri jog kérdését nem veti föl, és nem sürgeti az új esztergomi érs. kinevezését. A Rómába IX. 2: küldött beszámoló elsősorban az IV. 4. utáni fejleményekről számolt be, a veszteségeket és szenvedéseket összegezte. →Mindszenty József 1945. VIII. 16: kelt esztergomi érseki kinevezését IX. 8: adták át Veszprémben a pp-nek, aki nem mondott gyorsan igent, a kinevezést IX. 14: tették közzé; azt a Sztszék a m. kormány előzetes megkérdezése nélkül tette. Nem tudni, a kormány előzetes javaslatai eljutottak-e Rómába, s ha igen, azt miként kezelték? Mindszenty XI. 29: Rómába utazott, a győri és a veszprémi ppi szék betöltése mellett a Sztszéket tájékoztatni akarta a honi állapotokról. XII. Pius XII. 8: fogadta, a hgprím. a diplomáciai kapcsolat helyreállításában türelmet kért, mivel annak fölvétele a SZEB ellenőrizte m. kormányt legitimálná, s ezt a hgprím. nem tartotta célszerűnek. 1947 tavaszán a kormány a Szegedi Tudegy. rektorát, Tóth Lászlót (1895–1958) küldte Rómába, hogy tájékozódjon, eredménytelen útjáról VI. 17: számolt be, a Sztszék a →vasfüggöny lezárultával Mo-gal szemben várakozott. – 1946–47: az egypártrendszer kiépítésekor 1946. VII. 4–27: a kat. egyes-eket föloszlatták, a kat. isk-k ellen sajtóhadjáratot kezdtek, a kötelező helyett bevezették a szabadon választható hitokt-t, 1947. VIII. 31: a →kékcédulás választások példátlan csalásaival a komm. hatalomátvétel törv-es látszatát készítették elő. Mivel a →párizsi béke II. 10-i aláírása (VII. 25-i kihirdetése, 1948:17. törv-be iktatása) után sem vonultak ki a megszállók, nemcsak Mindszenty készült a mártíromsággal járó ellenállásra, a Vatikán pol-ja is ezt a magatartást bátorította. 1947 őszén az ol. kormányhoz akkreditált róm. m. követ, →Kertész István p. kihallgatása elutasításakor közölték: a Sztszék nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy a m. kormánnyal tárgyaljon a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. 1948 elején a M. Komm. Párt elhatározta, hogy az év végéig leszámol a „klerikális reakcióval”, ami alatt a hajlíthatatlan Mindszenty hgprím-t értették. Az egyházakat olyan megállapodásokra igyekezett kényszeríteni, amelyek azok teljes áll. felügyeletét  jelentették. 1948. II: a ppi kar és a kormány közötti tárgyalások előföltételéül Mindszenty a Sztszékkel való diplomáciai kapcsolatok helyreállítását tette. A tárgyalásokat meg sem kezdték, mivel kánoni tilalom volt arra, hogy a helyi egyh. vezetői az állammal átfogó megegyezésről tárgyaljanak, v. olyat kössenek, mivel az kizárólag a Sztszék joga. 1948. VI: az egyh. →iskolák államosításakor a papnev. intézetek kivételével a kat. isk-kat s javaikat elvették; a Sztszék – a kormány előzetes véleménye nélkül – újabb személyeket nevezett ki, s a róm. m. követ tiltakozását meg sem hallgatták. XII. Pius 1948. VII. 25: biztosította Mindszentyt addigi egyházpol-ja helyesléséről. 1948 nyarától sajtóhadjáratot kezdtek az Egyh. és Mindszenty ellen, 1948 nyarán jezsuiták (→Jánosi József SJ és →Kerkai Jenő SJ) kezdeményezésére Czapik Gyula egri érs., Papp Kálmán győri pp. és →Barankovics István, a Dem. Néppárt főtitkára tárgyalni kezdtek a komm-kkal. Czapik elutasította a prot-okhoz hasonló megegyezést, melyre csak a Sztszéknek van joga, Rómához fordultak. Czapik IX. 18: →ad limina látogatásán IX. 29: emlékeztetőt adott át XII. Piusnak: a helyzet (ti. a szovjet megszállás) megmarad, tájékozódásra a Sztszék küldjön Mo-ra ap. vizitátort (Czapik Verolinót javasolta, a p. ragaszkodott Rottához). A m. kormány Rotta vízumát – a →L’Osservatore Romano egyik írását Mo. iránt barátságtalannak minősítve – megtagadta. XI. 3: a ppi konferencián a hgprím. felelősségre vonta Czapikot, hogy megkerülésével tárgyal a komm-kkal, s hogy nem tájékoztatta mindenről róm. útját illetően. Czapik, beszámolva a p. kihallgatásról, ott közölte: „megegyezés nem lehetséges, mert erre nem alkalmas sem a hgprím., sem a ppi kar”. Az ÁVH XI. 9: letartóztatta Mindszenty titkárát, →Zakar Andrást, aki ‘terhelő vallomást’ tett a bíb-ra. Karácsony másnapján az ÁVH ‘hűtlenség, a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés’ gyanújával őrizetbe vette Mindszentyt. A Sacra Congregatio Consistorialis XII. 28: deklarálta, hogy a 2343. és 2334. kánonok értelmében az Ap. Sztszéknek különlegesen fönntartott kiközösítést vontak magukra a prím-t letartóztatók, és ipso iure becstelenekké váltak. XII. 30: a Bíborosok Szt Kollégiumának dékánja tiltakozott ünnepélyesen a testület egy tagjának letartóztatása miatt, a nemzetk. közvéleményt is sikerrel mozgósították a Mindszenty-ügyben. A m. követségek előtt tömegtüntetéseket szerveztek. Bpen a komm-k tárgyalni hívták a pp-öket, ami 1949. I. 4: megkezdődött. Egyidejűleg Rómában →Mócsy Imre SJ-vel közölték: addig a Sztszék nem tárgyalhat Bp-tel, amíg Mindszentyt szabadon nem engedik. XII. Pius I. 2-i levelében, megbélyegezve az eljárást, a m. pp-öket helytállásra buzdította, a tárgyalásokat elutasította (levelével Mócsy I. 7: érkezett Bp-re). A ppi kar a p. álláspont megismerése után, I. 17-i értekezletén a tárgyalás folytatását megtagadta. Mócsyt I. 18: letartóztatták, s évekre internálták. 1949. II. 3–8: a →Mindszenty-perben a bíb-t életfogytiglani fegyházra ítélték. Rómában II. 14: a p. ált. érvénnyel mutatott rá a komm. zsarnokságra, a vallás és Egyh. fölszámolási szándékára, ennek első lépéseként a főpásztorok félreállítására. II. 16: a vatikáni diplomáciai testület előtt, II. 20: a Szt Péter téri beszédében megbélyegezte Mindszenty elítélését. 1950. VIII. 30: a Népközt. kormánya (Darvas József kultuszmin.), ill. a kat. ppi kar áthidaló megoldásként olyan kötelező megállapodásokat  kötött, „melyeknek összessége az egyház és az állam kölcsönös viszonyában a békét és a nyugalmat elősegítheti és megteremtheti.” 1950. IX. 7: az Elnöki Tanács 34/1950. sz. tvr-e megvonta a szerz-rendek Mo-i működési engedélyét. (A „vívmány” 8 szerz. gimn. visszaadása és 4 rend ehhez szükséges létszámú életben hagyása.) Ezt követte a szem-ok egy részének bezárása, az egyháziak tömeges elhurcolása, 1951: Grősz érs. bebörtönzése, pp-ök internálása, ill. házi őrizetbe vétele, 1951. V. 19: az →Állami Egyházügyi Hivatal létrehozása, az „egyházpolitika” kimondatlan célja: az egyházak 20 éven belüli fölszámolása. Az 1950-es években a hatalom az egyházat belülről a →békemozgalommal bomlasztotta, közben megakadályozta a Rómától függő stallumok betöltését, a helyi Egyh. érintkezését a Sztszékkel. A kommunizmus válsága (az SzKP 20. kongresszusa) idején, 1956 tavaszán elengedték Grősz kalocsai érs-et, aki ismét a ppi kar eln. lett. XII. Pius  a pogány fölött aratott →nándorfehérvári győzelem 500. évford-ján, 1956. VI. 29: ap. levelet (Dum maerenti animo) írt a 3 fogoly bíb-hoz: Mindszentyhez, Stepinachoz és Wyszyńskihez, ill. 8 komm. orsz. pp-eihez, papjaihoz és híveihez. Ebben a lelkipásztorokat is a szenvedések elviselésére, kitartásra és a hívek bátorítására buzdította. A bpi forr. kitörése (1956. X. 23.) után X. 28: írta Luctuosissimi eventus enc-ját, amelyben rokonszenvéről biztosította a szabadságáért harcoló m. népet, s annak sikeréért imára szólította föl a világegyházat (mint elődje Hunyadi fegyvereiért). Mindszenty bíb. X. 30-i kiszabadulása másnapján táviratban küldte ap. áldását az érseknek és a nemzetnek. 1956. XI. 1: Laetamur admodum enc-jával Mindszenty és Wyszyński kiszabadulásának, s e két nemz. szabharcának jelentőségét világította meg („Lengyo. és Mo. népére végre valahára az igazságosságra épülő béke új hajnala látszik rávirradni”), s aggodalmát fejezte ki a szuezi válság miatt, mert abban új világháború veszélyét látta. XI. 5: Datis nupernis enc-jában a magyarság védelmére kelt, XI. 10-i rádióbeszédében ismét elítélte az erőszakot, megemlékezett a Mo-i véres megtorlásról. Ezekben a hetekben-hónapokban Ny-eu. és amerikai országokban tömegtüntetéseket rendeztek a m. szabharc mellett, a szovjet és a Kádár-kormány ellen. Mindszenty bíb. XI. 4: hajnalban a bpi amerikai követségre menekült, ahol egyedüliként kapott menedékjogot; intézkedett a békepapok eltávolításáról. A Kádár-komány „szökött fegyencnek” minősítette és igyekezett elszigetelni, 1957. I. 4: a nyilatkozatot adott ki az egyházpol-ról, amely szerint a hatalommal szemben nem ellenséges papságot és híveket „szövetségesnek” tekintik, és tárgyalásokat javasoltak a ppi karnak. Rómából I. 7: figyelmeztették Grősz érs-et, hogy ilyen tárgyalás a Sztszék joga. I. 21: a S. Congregatio Concilii két dekrétumában tisztségük elhagyására szólította föl azokat a békepapokat, akik nem a kánonoknak megfelelően kerültek állásaikba, ellenkező esetben fölfüggesztik őket (de csak →Horváth Richárdot közösítették ki). A másik dekrétum név szerint fölsorolta az ÁEH által vikáriusnak v. irodaig-nak kinevezett békepapokat, őket elmozdította, s az ennek eleget nem tevőket kiközösítette. A „dekrétum-politika” további ellentéteket szült, a ppi kar tárgyalásra kényszerült, az egyhm-be visszatértek a min. biztosok (bajszos püspökök). A III. 24: megjelent jogszabály (22. tvr.) a kinevezéseket minden szinten az áll. előzetes hozzájárulásától tette függővé, visszamenő hatálya is volt, ami a m. jogban addig nem létezett. A Sztszék VII. 16: ismét megtiltotta a papoknak az ogy. képviselőséget, s az ilyenek lemondását kívánta. (A mandátumáról le nem mondó →Beresztóczy Miklóst és Horváth Richárdot kiközösítették) A hatalom a pp-öket az →Opus Pacis révén bekényszerítette a „békemozgalomba”, korlátozta a hitokt-t, újabb pereket kezdtek egyháziak és világi kat-ok ellen; az MSZMP taktikája nem a kirakatper volt, hanem a csendes leszámolás. 1962: az MSZMP kimondta a „szocializmus alapjainak lerakását” (a paraszti gazdálkodást kolhozosították), a „szocializmus” megszilárdult. A perekben megfélemlített papság, a termelőszövetkezetbe kényszerített hívők, a szocializmus adagolt ‘jólétét’ élvező városiak ellenállása gyengült. A nukleáris egyensúly meghozta a nemzetk. ‘enyhülést’. – Az Egyh-ban mérföldkő XXIII. János pápasága, a II. →Vatikáni Zsinat. A Vatikán új keleti pol-ja VI. Pál p. államtitkárának, Casaroli érs. nevéhez fűződik. 1963. V. 7–9: Bpen tárgyalt →Prantner Józseffel, az ÁEH elnökével. Ezt Bpen és Rómában további 3 tágyalás követte, s Bpen 1964. IX. 15: aláírták az eredmények okmányát s a csatolt jegyzőkv-et. A Sztszék és a m. kormány között nem jött létre →modus vivendi (v. konkordátum), megállapodás (accordo) sem, csupán ún. részleges megállapodás (agreement), amelyben néhány kérdést megoldottak anélkül, hogy az e kérdésekkel összefüggő jogi problémákat rendezték volna (a ppi kinevezések [a Sztszékhez tartozó tisztségek betöltésének] módja, új kinevezések; a pp-ök és papok állampolgári esküje; a római →Pápai Magyar Intézet). Casaroli szerint „a nehézségek közül az első az volt, hogy a pp-öket az egyedül illetékes hatóság, vagyis a Sztszék nevezze ki, anélkül, hogy az államhatalom részéről támasztott akadályok gyakorlatilag lehetetlenné tegyék az egyházi rendelkezés végrehajtását”. A megállapodás azt szabályozta, hogyan történjék az Elnöki Tanács előzetes hozzájárulásának kikérése a Sztszék kinevezésétől függő egyh. állások betöltésénél. Visszahívták az egyházügyi (miniszteri) biztosokat, a pp-ök Rómába utazhattak (ekkor a zsinatra), új pp-öket neveztek ki. A klerikusok áll. hűségesküjét „katolikus egyházi ember csak úgy teheti le, ahogyan püspökhöz vagy paphoz illő”, a Pápai M. Int-be minden magyar egyhm. évente 1–1 papot küldhet. A jegyzőkv. 16 pontja a megoldatlan feladatokat tartalmazta: az egyes pp-ök személyi s az egyházkormányzat szabadsága, a pp-ök szabad érintkezése egymással, papjaikkal és Rómával, a letartóztatott papok és szerz-ek ügye, a papi szem-ok kérdése, a szerz-rendek és kongr-k helyzete, isk. vallásokt., a lelki gondozás szabadsága, a papság polg. tevékenysége, az emigráns papok problémái. A papi emigráció úgy vélte, hogy ez az egyezség nem javította meg az itthoni egyh. és áll. kapcsolatát. A kormány sikernek tekintette a megállapodást és az azt követő →kis lépések politikáját. E megoldást modellként ajánlották a többi komm. országnak. A további tárgyalásokat tavasszal és ősszel, Bpen és a Vatikánban folytatták, anélkül, hogy a diplomáciai kapcsolatokat helyreállították volna. Az 1956. XI. 4. óta a bpi amerikai követségen élő Mindszenty mind az amerikaiaknak, mind Casaroli új keleti pol-jának egyre nagyobb tehertételt jelentett. 1971: →König bécsi bíb-érs. közvetítésével megoldották, hogy Mindszenty – lemondása nélkül – Ny-ra távozhatott. 1972: a bíb. betöltötte a 80. évét, és a Sztszék visszavonulására számított. Mindszenty nem mondott le, VI. Pál erre 1973. XII. 8: fölszólította, s amikor ismételt kérésének sem tett eleget, a Sztszék 1974. II. 5: üresnek nyilvánította az esztergomi érs. széket (Mindszenty 1975. V. 6: Bécsben elhunyt). VI. Pál 1976: Lékai Lászlót kinevezte esztergomi érs-prímássá, majd bíb-sá. Ezzel teljessé vált a m. kat. egyh. kormányzata. A Lékai bíb. nevéhez fűzött „kis lépések politikája” a komm pártállam fölbomlásáig az 1964-es megállapodás szellemében szabta meg az áll. és egyh., ill. a Sztszék viszonyát. Bár Róma többször fölvetette a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, erre nem került sor, vsz.  Moszkva tiltása miatt. A pp-ök rendszeresen mentek ad limina és máskor is a Vatikánba, és megszaporodtak a sztszéki prelátusok látogatásai Bpen. A Vatikánban többször is fogadták a m. min-elnököt, az ÁEH elnökét, →Miklós Imrét (aki számos sztszéki kitüntetést kapott), s a jó viszony érzékeltetésére 1977. VI. 9: p. audiencián Kádár Jánost és feleségét. A háttérben tért nyert a m. egyh. társad. befolyásának csökkenése, a hitélet és a vallásosság önkorlátozása, a külső és belső okok miatt fölgyorsult világiasodás. 1988. VIII. 20: →Paskai László bíb-prím. az egyh. és az áll. nevében Mo-i látogatásra hívta meg II. János Pál p-t. 1989. III: Pozsgay Imre állammin. a p-nál tett látogatása után jelentette be a látogatás várható időpontját. A Németh-kormány (1988. XI. 24–1990. V. 23.) visszaadta az egyh-ak működési szabadságát, megszüntette a vallásszabadságot korlátozó jogszabályokat és intézményeket. – f) 1990–: 1990. II. 9: állították helyre a diplomáciai kapcsolatokat a M. Közt. és az Ap. Sztszék között. Angelo Acerbi c. érs., az új bpi nuncius VI. 21: adta át megbízólevelét Göncz Árpád közt. elnöknek. →Keresztes Sándort, a sztszéki m. nagykövetet VI. 12: nevezték ki, IX. 15: adta át megbízólevelét II. János Pál p-nak. Azóta a ~ zavartalanok. A ~ fontos állomása volt az 1997. VI. 20: aláírt „megállapodás” (a kat. Egyh. Mo-i közszolgálati és hitéleti tevékenysége anyagi alapjairól és néhány vagyonjogi kérdésről). Keresztes Sándor 1994. VII. 7: lemondott követi megbízatásáról. Ideiglenes ügyvivőként 1995. II. 6-ig Szerdahelyi Csongor, a nagykövetség tanácsosa vezette a követséget, majd Bratinka József sztszéki m. nagykövet, aki 1995–99: a M. Közt. nagykövete a Szuverén Máltai Lovagrendnél is Rómában. Angelo Acerbi utódja 1997. IV: Karl-Josef →Rauber c. érs., 2003. IV: Juliusz Janusz c. érs. A sztszéki m. nagykövet 1999. II. 8: →Tar Pál, 2002–: →Erdődy Gábor.  88

1. Fraknói Vilmos: Mo. egyh. és pol. összeköttetései a római Sztszékkel. 1. köt. A M. Kirság megalapításától a konstanzi zsinatig. 2. köt. A konstanzi zsinattól a mohácsi vészig. 3. köt. A mohácsi vésztől Mo-nak a tör. járom alól fölszabadításáig. Uo., 1901–03. – Vanyó Tihamér OSB: A bécsi pápai követség levéltárának iratai Mo-ról 1611–1786. Uo., 1986. – Pritz 1994:37. – Zombori 1996:120. (Kubinyi András: Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori m. állam és a pápaság között 1490–1526), 135. (Hiller István: A Vatikán és Mo. 1526–1699), 171. (Katus László: Egyházpol. kapcsolatok a tör. kiűzése után 1700–1848) – Zombori 2001:36. (Gergely Jenő: M–szentszéki diplomáciai kapcsolatok 1920–1990) – 2. A cs. és k. külügyi szolgálat évkv-e 1917. Bp., 1917:226. (s.v. Csiszárik) – Orbán Sándor: Egyh. és állam 1945–1950. Uo., 1962. – Mindszenty József: Emlékirataim. Toronto, 1974. – Gergely 1985. – Salacz 1988. – A Mindszenty per. Szerk. Gergely Jenő és Izsák Lajos. Bp., 1989. – Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek felszámolása Mo-on. Szerk. Gergely Jenő. Uo., 1990. – Bölöny 1992:885. – Balogh–Gergely 1993. – Pritz 1994. – Pál József: Békepapok. Bp., 1995. – Zombori 1996. – Eördögh 1997. – Gergely 1999. – Zombori 2001.